~1.rész 5. fejezet~

Sziasztok! Kicsit szüneteltettem a blogot, mert nem jött az ihlet. De most újra itt vagyok. Teljesen megújultan, de köztetek vagyok.

Az új részbe megpróbáltam beleadni apait-anyait. Nem tudom mennyire jött össze. Mostantól 2-3 naponta várható a  friss. :))

Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi: Csak Egy Csajszi xx

Álmomban ujra átéltem az elmúlt óra eseményeit. Borzalmas volt ujra érezni magamon egy vad idegen csókjait. A szívem szét akart hasadni.
Arra riadtam fel, hogy fáj mindenem. Lassan felültem, de ez a hátamnak egy nagyon megeröltető megmozdulás volt. Sajogott a hátam, a karom. A fejem is szét akart hasadni. Ahogy körülnéztem láttam, hogy Harry már nincs mellettem. Be volt sötétitve a szoba. A függöny résén csak a hold világitott be. Egy fájdalmas mozdulattal az éjjeli lámpához nyúltam, majd felkattintottam. Ahogy körbenéztem, azt láttam, hogy a párnámon egy hatalmas véres folt ékeskedik. A fejemhez kaptam. Lassan elhúztam a kezem, amelyet vörösre festett a vérem.
A mobilomhoz kaptam ès nehezen, de küldtem egy üzenetet Harry-nek.
Harry! Kérlek gyere át. Baj van!!
Ahogy elküldtem, ledobtam a készüléket az ágymra, majd vártam. Pár perc múva Harry berontott a szobába. Az arca rémült volt. El sem tudta képzelni mi lehet a baj.
-Mi történt Elisabeth?-kérdezte.
-Vala...valami van a fejemmel!-mutattam körbe könnyes szemmel. Harry közelebb lépett. Ahogy meglátta a párnám lesápadt. Kisietett a szobából, majd Liam-mel tért vissza.
-Mi történt?-kérdezte a kicsit kómás srác.
-Valmi van a fejemmel...-sirtam el magam.
Fájt mindenem. Liam egyből élénk lett, majd odasietett az ágyhoz. Finoman megnézte a fejem. A testem remegett. Nagyon féltem hogy mi lehet. Nem akartam azt, hogy baj legyen. Nem akartam kórházba menni. Nem akartam megint szánalmat kelteni. De fájt. Nagyon is.
-Elisabeth..Szerintem most menjünk a kórházba-szólalt meg nagy sokára Liam.
-Mi?! Nem...-mondtam kétségbe esve.
-De ebből nagy baj lehet. Nem játék a dolog.-vetett ellen.-Harry! Segits neki öltözni majd menj el te is!
-Rendben.-hangzott az engedelmes válasz.
Ahogy Liam kiment, Harry a szekrényemhez lépett, és kihalászott belőle egy Amerikás felsőt és egy short-ot, majd lerakta mellém.
-Elfordulok, csak öltözz át!-mondta, majd úgy is tett. Nagy nehezen megszabadultam a pólómtól, majd felvettem a tisztát. Ugyan ezt eljátszottam a nadrággal is. Mikor végeztem, nem szóltam egyből Harrynek. Nem akartam még menni. Nem álltam rá készen. Kórház. Még a szótol is irtóztam. Nem akartam bemenni. Elég volt akkor, mikor megkéseltek, sőt...sok is.
-Nem vagy még kész?-törte meg a csendet Harry.
-De-suttogtam alig hallhatóan. Ahogy kimondtam megforult, és felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam. Gyengéden felhúzott, majd lassan elindult velem az ajtó irányába. Liam már készen volt mire leértünk. Lassan kisétáltam az autóhoz. Harry beült velem hátra, Liam pedig a vezető ülést foglalta el. Remegett mindenem. Féltem mi lesz majd. Semmi kedvem nem volt kórházba menni. De a fejem miatt muszály volt.
Harry némán ült mellettem. Óvatosan rápillantottam. Zöld szemei néha megcsillantak az utca lámpák fényében. Tudtam, hogy van valami baja. De azt hogy mi, azzal nem voltam tisztába egy kicsit sem. Már megbántam hogy őt riasztottam. Talán az a baja, hogy először elrángatom otthonról, utána meg az éjszaka közepén vitetem magam a kórházba. Ha meg tudtam volna odani a problémát nem szóltam volna neki. Semmi képpen sem. De igy muszály volt. 
-Gyertek! Lisát el kell látni.
Liam hangja zökkentett ki a mélázásomból. Harry kiszállt, és gyengéden megfogta a kezem, hogy kisegítsen a kocsiból. Ahogy lábra álltam éreztem, hogy nem lehet nagy baj mert ha úgy van meg tudok állni egyedül is. Nem kell mindig a támogatás. De ettől függetlenül jól esett, hogy törődnek velem. Elindultunk a bejárat felé. Liam előre sietett, és bejelentkezett a recepción. Mire mi beértünk egy nővér szólt, hogy kövessük.
Egy terembe vezetett. Az íróasztalnál ott ült a rémálmom. Az orvos. Mikor meghallotta hogy beléptünk felkapta a fejét, és kérdőn pillantott ránk. Liam nagy vonalakban vázolta a helyzetet.
Az orvos egyből hozzám sietett. Óvatos mozdulatokkal megnézte a fejemet. Hümmögött párat, és egy tapasszal összehúzta a sebet. A fiúk lelkére kötötte, hogy ügyeljenek arra, hogy ne szedjem le egy pár napig minimum. A víztől nem jön le. Hajat nyugodtan moshatok. Aprót bólintottam. Elköszöntünk majd mentünk haza.
Harry mostmár nem ült mellettem. Én meg megint nem tudtam mi baja van. Soha nem tudtam. És szerintem jobb is. Liam kapcsolt zenét. Örültem neki, hogy megtörte a néma csendet. Nem akartam csendben ülni. De a szám ami ment nem sokat dobott a hangulatomon. Boulevard of broken dreams?? Nos, igen. Az összetört álmok útján. Mennyire ide illő zene volt.
Hamarosan megérkeztünk. Kinyitottam az ajtòt, majd kiszálltam. Elindultam az ajtó felé. Liam kinyitotta azt, majd előre engedett. A konyha felé vettem az irányt...Harry meg utánam.
Előhalásztam egy poharat, majd vizet töltöttem bele. Lassan megittam. Harry kérdőn nézett rám mikor megálltam előtte.
-Mi bajod van velem?-suttogtam alig hallhatóan.
-Nekem semmi.
-Akkor miért vagy velem ilyen?
-Elisabeth. Tudod. Nem kötelességem mindenkit szeretni. Attól, hogy itt élsz, nem kell puszi pajtásodnak lennem. Nem várhatod el hogy az árva szerep miatt mindenki szeressen.
-Én nem várok el semmit sem. De...igazad van. Nem kell szeretni. De ha ennyire nem vagy oda értem, akkor minek hoztál ide?
-Az már az én dolgom. De megyek aludni. Nem fekszik nekem ez az éjszakázás.-állt fel, és indult el.
Sziven ütött minden egyes szava.
Megértem ha nem szeret. Nem is vártam el. Nem vagyok olyan. Örülök, hogy a többiek legalább mellettem vannak..már aki. Ők se szivlelhetnek annyira. Csak egy kolonc vagyok a nyakukon. 
Mikor hallottam a szoba ajtó csapódását, akkor indultam csak fel.
A szobámba érve rá se pillantottam az ágyra. Az asztalon heverő mobilom után nyúltam. Már négy óra is elmúlt. Nem kiséreltem meg, hogy visszafekszek. Inkább nem. Leültem az asztalomhoz és előhalásztam az egyik fiókból a rajzlapokat. Ceruzát ragadtam, és nekiláttam. Nem tudtam mit akarok rajzolni. Csak mozgott a kezem. Nem volt elhatározásom. Semmi.
Nem is néztem, mennyi ideje ülhetek a lap fölé görnyedve. Arra eszméltem fel, hogy felbolydul a ház. Ajtók csapódnak, lábak dobognak. Én pedig készen vagyok.
Elégedetten konstatáltam, hogy nem lett rossz a művem. Teljesen meg voltam elégedve magammal.
Végig néztem magamon. Itt ott vérfoltok és festék foltok váltaloztak. A szekrényhez sétáltam, és kikaptam belőle pár ruhadarabot.
Kinyitottam az ajtót és elindultam a fürdő fele. Bekopogtam, s mivel nem kaptam választ beléptem. Leraktam a ruháim, majd a polcról leszedtem két törölközőt. Levedlettem a mocskos ruháimat, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. A lefolyóban eltűnt az éjszaka összes emléke. Finom mozdulatokkal mosni kezdtem a hajam, ügyelve, hogy a sebemnek semmi baja ne essen. Mikor végeztem vele a testemet is alapsan átmostam. Mikor végeztem a törölközők után nyúltam. Egyet a fejemre, egyet pedig a testemre csavartam. Unott mozdulatokkal megtörölöztem.
Felvettem magamra a fekete franciabugyit és a fekete melltartót.
Átdörzsöltem a hajam, majd kifésültem és a hajszárító után nyúltam. Száritani kezdtem a hajam közben pedig dúdolgattam.
Mikor a hajam megszáradt, a ruhákhoz nyúltam. Felvettem a sötétkék sztreccs farmert, egy fehér valamennyire átlátszó, bő fazonú, háromnegyedes ujjú pólót, melynek feltűrtem lazán az ujját, és végül a farmer mellényt. Belenéztem a tükörbe és mosolyogva bólintottam egyet. Meg voltam elégedve magammal.
Kiterítettem a törölközőket, majd mezítláb indultam be a szobámba. Beérve előkaptam egy fekete platform tűsarkút, és belebújtattam a lábaim. Megtaláltam az egyensúlyom benne. Mikor már mentem pár kört a szobában odatipegtem az asztalhoz. Kezembe vettem a fekete tust és cicásodni kezdtem. Felvittem egy lehelletnyi szájfényt és kifésültem a hajam. Mikor már késznek tituláltam magam mosolyogva elindultam az ajtó felé. Kinyitottam majd határozott léptekkel lementem a lépcsőn. A srácok egymás hegyén-hátán feküdtek a kanapén. Egytől egyig végignéztek rajtam. Még Harry is. Zayn felállt és elindult felém. Elfogott a félelem, hogy vajon mit akarhat. Mikor elémért magához húzott, és szorosan megölelt. Viszonoztam a gesztust. Harry krákogni kezdett a háttérben. Azt hittem megfolytom. Zayn mosolyogva elhúzódott, majd elengedte a derekam.
-Reggeli a konyhában.-mondta mosolyogva.
Büszkén elindultam az emlitett helyiség fel. Örültem, hogy nem ütött sziven Harry bunkózása. Ez nem. De az éjjeli igen. De az se nagyon...hanem orbitálisan.
-Szia Li.-lépett mellém Niall.
-Szia Ni- néztem rá vigyorogva. Ha ő igy, akkor én is.
-Ni?
-InNi-nevettem el magam.
-Humoros.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Letépem-nyújtottam felé a kezem, mire gyorsan visszahúzta.-Most már nem nyújtod mi?-csipkelődtem.
-Nem. Szükségem van rá. Ha nem lenne nem érezném a kaják izét.
-A helyedbe nem bánnám. Uborka nutellával, lekvár spenóttal. Bah..hogy tudod ezeket megenni??
-Van baj?-nézett  rám,majd a vállára kapott, de ugy hogy kint volt minden.
Csapkodni kezdtem a hátát, mire rögögni kezdett.
-Mit csináltok?-jött be Louis. Ahogy meglátott minket röhögni kezdett. És nem kepesztettem tovább. Mint egy rongybaba, úgy lógtam Niall válláról.
A nagy nevetésre Zayn is bejött. Ahogy meglátott elállt a szava. Nem tudott megmozdulni sem. Ekkor esett le, hogy Louis és Zayn is minden bizonnyal a kirakatot bámulja. Eljött az a pillanat, amikor a kezeimmel takartam a melleimet, a lábaimmal pedig kapálózni kezdtem, hogy a szöszi tegyen már le.
-Mi van itt?-jött be Liam is. Remek. Harry nem akar bejönni esetleg??-fortyogtam magamba. Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat az ajtóban termett. Levágta mi a szitu, és leszedett Niall válláról, majd a sarkaimra állitott.
Zayn még mindig engem pásztázott a tekintetével. Odaléptem hozzá és legyezni kezdtem előtte.
Megrázta a fejét és a szemembe nézett. Elvesztem a barna szemeiben. Ráharapott alsó ajkára, majd megfordult és otthagyott. Csak szerintem, vagy tényleg mindenki megzakkant??
Mikor oszlani kezdett a tömeg kivettem a hűtőből a narancsleves dobozt, és töltöttem egy pohárral magamnak.
-Miért nem eszel rendesen?-lépett mellém Liam.
-Nem kívánok semmitsem.-adtam választ.
-De jól vagy ugye? Nincs köze a tegnap történtekhez?
-Nem hinném. De kedves vagy hogy igy aggódsz.-Oh persze. Semmi köze a tegnaphoz. Beth hazudj még. Persze hogy van köze hisz' a Fürtöske átgázolt rajtam.
-Akkor jól van. Örülök, hogy minden rendben van. De azért egy valami érdekelne. Mi van köztetek Harryvel?
Ez az Liam. Tapints a lényegre. Ováció...tapsvihar.
-Pár méter távolság maximum. Nincsen semmi és nem is hiszem hogy lesz. Mert tegnap ő is kijelentette-magyaráztam.
-Mit mondott???-csattant fel Liam hirtelen.
-Azt, hogy nem várhatom el, hogy az árva szerep miatt mindenki szeressen, és mivel neki nem kötelessége nem is fog.
Adjuk ki az ellenfelet az egyik legjobb barátjának?? Jó ötlet ez!? Normális vagyok amúgy meg?? Szerintem nem mivel magammal társalgok.
-Ez nem normális. Ezt mondta?? Beszélek vele-viharzott el mellettem.
Tapsot nekem. Ha ezek ketten egymásnak ugranak repülök innen. Gratula. Megint elrontottam mindent...