~1.rész 5. fejezet~

Sziasztok! Kicsit szüneteltettem a blogot, mert nem jött az ihlet. De most újra itt vagyok. Teljesen megújultan, de köztetek vagyok.

Az új részbe megpróbáltam beleadni apait-anyait. Nem tudom mennyire jött össze. Mostantól 2-3 naponta várható a  friss. :))

Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi: Csak Egy Csajszi xx

Álmomban ujra átéltem az elmúlt óra eseményeit. Borzalmas volt ujra érezni magamon egy vad idegen csókjait. A szívem szét akart hasadni.
Arra riadtam fel, hogy fáj mindenem. Lassan felültem, de ez a hátamnak egy nagyon megeröltető megmozdulás volt. Sajogott a hátam, a karom. A fejem is szét akart hasadni. Ahogy körülnéztem láttam, hogy Harry már nincs mellettem. Be volt sötétitve a szoba. A függöny résén csak a hold világitott be. Egy fájdalmas mozdulattal az éjjeli lámpához nyúltam, majd felkattintottam. Ahogy körbenéztem, azt láttam, hogy a párnámon egy hatalmas véres folt ékeskedik. A fejemhez kaptam. Lassan elhúztam a kezem, amelyet vörösre festett a vérem.
A mobilomhoz kaptam ès nehezen, de küldtem egy üzenetet Harry-nek.
Harry! Kérlek gyere át. Baj van!!
Ahogy elküldtem, ledobtam a készüléket az ágymra, majd vártam. Pár perc múva Harry berontott a szobába. Az arca rémült volt. El sem tudta képzelni mi lehet a baj.
-Mi történt Elisabeth?-kérdezte.
-Vala...valami van a fejemmel!-mutattam körbe könnyes szemmel. Harry közelebb lépett. Ahogy meglátta a párnám lesápadt. Kisietett a szobából, majd Liam-mel tért vissza.
-Mi történt?-kérdezte a kicsit kómás srác.
-Valmi van a fejemmel...-sirtam el magam.
Fájt mindenem. Liam egyből élénk lett, majd odasietett az ágyhoz. Finoman megnézte a fejem. A testem remegett. Nagyon féltem hogy mi lehet. Nem akartam azt, hogy baj legyen. Nem akartam kórházba menni. Nem akartam megint szánalmat kelteni. De fájt. Nagyon is.
-Elisabeth..Szerintem most menjünk a kórházba-szólalt meg nagy sokára Liam.
-Mi?! Nem...-mondtam kétségbe esve.
-De ebből nagy baj lehet. Nem játék a dolog.-vetett ellen.-Harry! Segits neki öltözni majd menj el te is!
-Rendben.-hangzott az engedelmes válasz.
Ahogy Liam kiment, Harry a szekrényemhez lépett, és kihalászott belőle egy Amerikás felsőt és egy short-ot, majd lerakta mellém.
-Elfordulok, csak öltözz át!-mondta, majd úgy is tett. Nagy nehezen megszabadultam a pólómtól, majd felvettem a tisztát. Ugyan ezt eljátszottam a nadrággal is. Mikor végeztem, nem szóltam egyből Harrynek. Nem akartam még menni. Nem álltam rá készen. Kórház. Még a szótol is irtóztam. Nem akartam bemenni. Elég volt akkor, mikor megkéseltek, sőt...sok is.
-Nem vagy még kész?-törte meg a csendet Harry.
-De-suttogtam alig hallhatóan. Ahogy kimondtam megforult, és felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam. Gyengéden felhúzott, majd lassan elindult velem az ajtó irányába. Liam már készen volt mire leértünk. Lassan kisétáltam az autóhoz. Harry beült velem hátra, Liam pedig a vezető ülést foglalta el. Remegett mindenem. Féltem mi lesz majd. Semmi kedvem nem volt kórházba menni. De a fejem miatt muszály volt.
Harry némán ült mellettem. Óvatosan rápillantottam. Zöld szemei néha megcsillantak az utca lámpák fényében. Tudtam, hogy van valami baja. De azt hogy mi, azzal nem voltam tisztába egy kicsit sem. Már megbántam hogy őt riasztottam. Talán az a baja, hogy először elrángatom otthonról, utána meg az éjszaka közepén vitetem magam a kórházba. Ha meg tudtam volna odani a problémát nem szóltam volna neki. Semmi képpen sem. De igy muszály volt. 
-Gyertek! Lisát el kell látni.
Liam hangja zökkentett ki a mélázásomból. Harry kiszállt, és gyengéden megfogta a kezem, hogy kisegítsen a kocsiból. Ahogy lábra álltam éreztem, hogy nem lehet nagy baj mert ha úgy van meg tudok állni egyedül is. Nem kell mindig a támogatás. De ettől függetlenül jól esett, hogy törődnek velem. Elindultunk a bejárat felé. Liam előre sietett, és bejelentkezett a recepción. Mire mi beértünk egy nővér szólt, hogy kövessük.
Egy terembe vezetett. Az íróasztalnál ott ült a rémálmom. Az orvos. Mikor meghallotta hogy beléptünk felkapta a fejét, és kérdőn pillantott ránk. Liam nagy vonalakban vázolta a helyzetet.
Az orvos egyből hozzám sietett. Óvatos mozdulatokkal megnézte a fejemet. Hümmögött párat, és egy tapasszal összehúzta a sebet. A fiúk lelkére kötötte, hogy ügyeljenek arra, hogy ne szedjem le egy pár napig minimum. A víztől nem jön le. Hajat nyugodtan moshatok. Aprót bólintottam. Elköszöntünk majd mentünk haza.
Harry mostmár nem ült mellettem. Én meg megint nem tudtam mi baja van. Soha nem tudtam. És szerintem jobb is. Liam kapcsolt zenét. Örültem neki, hogy megtörte a néma csendet. Nem akartam csendben ülni. De a szám ami ment nem sokat dobott a hangulatomon. Boulevard of broken dreams?? Nos, igen. Az összetört álmok útján. Mennyire ide illő zene volt.
Hamarosan megérkeztünk. Kinyitottam az ajtòt, majd kiszálltam. Elindultam az ajtó felé. Liam kinyitotta azt, majd előre engedett. A konyha felé vettem az irányt...Harry meg utánam.
Előhalásztam egy poharat, majd vizet töltöttem bele. Lassan megittam. Harry kérdőn nézett rám mikor megálltam előtte.
-Mi bajod van velem?-suttogtam alig hallhatóan.
-Nekem semmi.
-Akkor miért vagy velem ilyen?
-Elisabeth. Tudod. Nem kötelességem mindenkit szeretni. Attól, hogy itt élsz, nem kell puszi pajtásodnak lennem. Nem várhatod el hogy az árva szerep miatt mindenki szeressen.
-Én nem várok el semmit sem. De...igazad van. Nem kell szeretni. De ha ennyire nem vagy oda értem, akkor minek hoztál ide?
-Az már az én dolgom. De megyek aludni. Nem fekszik nekem ez az éjszakázás.-állt fel, és indult el.
Sziven ütött minden egyes szava.
Megértem ha nem szeret. Nem is vártam el. Nem vagyok olyan. Örülök, hogy a többiek legalább mellettem vannak..már aki. Ők se szivlelhetnek annyira. Csak egy kolonc vagyok a nyakukon. 
Mikor hallottam a szoba ajtó csapódását, akkor indultam csak fel.
A szobámba érve rá se pillantottam az ágyra. Az asztalon heverő mobilom után nyúltam. Már négy óra is elmúlt. Nem kiséreltem meg, hogy visszafekszek. Inkább nem. Leültem az asztalomhoz és előhalásztam az egyik fiókból a rajzlapokat. Ceruzát ragadtam, és nekiláttam. Nem tudtam mit akarok rajzolni. Csak mozgott a kezem. Nem volt elhatározásom. Semmi.
Nem is néztem, mennyi ideje ülhetek a lap fölé görnyedve. Arra eszméltem fel, hogy felbolydul a ház. Ajtók csapódnak, lábak dobognak. Én pedig készen vagyok.
Elégedetten konstatáltam, hogy nem lett rossz a művem. Teljesen meg voltam elégedve magammal.
Végig néztem magamon. Itt ott vérfoltok és festék foltok váltaloztak. A szekrényhez sétáltam, és kikaptam belőle pár ruhadarabot.
Kinyitottam az ajtót és elindultam a fürdő fele. Bekopogtam, s mivel nem kaptam választ beléptem. Leraktam a ruháim, majd a polcról leszedtem két törölközőt. Levedlettem a mocskos ruháimat, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. A lefolyóban eltűnt az éjszaka összes emléke. Finom mozdulatokkal mosni kezdtem a hajam, ügyelve, hogy a sebemnek semmi baja ne essen. Mikor végeztem vele a testemet is alapsan átmostam. Mikor végeztem a törölközők után nyúltam. Egyet a fejemre, egyet pedig a testemre csavartam. Unott mozdulatokkal megtörölöztem.
Felvettem magamra a fekete franciabugyit és a fekete melltartót.
Átdörzsöltem a hajam, majd kifésültem és a hajszárító után nyúltam. Száritani kezdtem a hajam közben pedig dúdolgattam.
Mikor a hajam megszáradt, a ruhákhoz nyúltam. Felvettem a sötétkék sztreccs farmert, egy fehér valamennyire átlátszó, bő fazonú, háromnegyedes ujjú pólót, melynek feltűrtem lazán az ujját, és végül a farmer mellényt. Belenéztem a tükörbe és mosolyogva bólintottam egyet. Meg voltam elégedve magammal.
Kiterítettem a törölközőket, majd mezítláb indultam be a szobámba. Beérve előkaptam egy fekete platform tűsarkút, és belebújtattam a lábaim. Megtaláltam az egyensúlyom benne. Mikor már mentem pár kört a szobában odatipegtem az asztalhoz. Kezembe vettem a fekete tust és cicásodni kezdtem. Felvittem egy lehelletnyi szájfényt és kifésültem a hajam. Mikor már késznek tituláltam magam mosolyogva elindultam az ajtó felé. Kinyitottam majd határozott léptekkel lementem a lépcsőn. A srácok egymás hegyén-hátán feküdtek a kanapén. Egytől egyig végignéztek rajtam. Még Harry is. Zayn felállt és elindult felém. Elfogott a félelem, hogy vajon mit akarhat. Mikor elémért magához húzott, és szorosan megölelt. Viszonoztam a gesztust. Harry krákogni kezdett a háttérben. Azt hittem megfolytom. Zayn mosolyogva elhúzódott, majd elengedte a derekam.
-Reggeli a konyhában.-mondta mosolyogva.
Büszkén elindultam az emlitett helyiség fel. Örültem, hogy nem ütött sziven Harry bunkózása. Ez nem. De az éjjeli igen. De az se nagyon...hanem orbitálisan.
-Szia Li.-lépett mellém Niall.
-Szia Ni- néztem rá vigyorogva. Ha ő igy, akkor én is.
-Ni?
-InNi-nevettem el magam.
-Humoros.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Letépem-nyújtottam felé a kezem, mire gyorsan visszahúzta.-Most már nem nyújtod mi?-csipkelődtem.
-Nem. Szükségem van rá. Ha nem lenne nem érezném a kaják izét.
-A helyedbe nem bánnám. Uborka nutellával, lekvár spenóttal. Bah..hogy tudod ezeket megenni??
-Van baj?-nézett  rám,majd a vállára kapott, de ugy hogy kint volt minden.
Csapkodni kezdtem a hátát, mire rögögni kezdett.
-Mit csináltok?-jött be Louis. Ahogy meglátott minket röhögni kezdett. És nem kepesztettem tovább. Mint egy rongybaba, úgy lógtam Niall válláról.
A nagy nevetésre Zayn is bejött. Ahogy meglátott elállt a szava. Nem tudott megmozdulni sem. Ekkor esett le, hogy Louis és Zayn is minden bizonnyal a kirakatot bámulja. Eljött az a pillanat, amikor a kezeimmel takartam a melleimet, a lábaimmal pedig kapálózni kezdtem, hogy a szöszi tegyen már le.
-Mi van itt?-jött be Liam is. Remek. Harry nem akar bejönni esetleg??-fortyogtam magamba. Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat az ajtóban termett. Levágta mi a szitu, és leszedett Niall válláról, majd a sarkaimra állitott.
Zayn még mindig engem pásztázott a tekintetével. Odaléptem hozzá és legyezni kezdtem előtte.
Megrázta a fejét és a szemembe nézett. Elvesztem a barna szemeiben. Ráharapott alsó ajkára, majd megfordult és otthagyott. Csak szerintem, vagy tényleg mindenki megzakkant??
Mikor oszlani kezdett a tömeg kivettem a hűtőből a narancsleves dobozt, és töltöttem egy pohárral magamnak.
-Miért nem eszel rendesen?-lépett mellém Liam.
-Nem kívánok semmitsem.-adtam választ.
-De jól vagy ugye? Nincs köze a tegnap történtekhez?
-Nem hinném. De kedves vagy hogy igy aggódsz.-Oh persze. Semmi köze a tegnaphoz. Beth hazudj még. Persze hogy van köze hisz' a Fürtöske átgázolt rajtam.
-Akkor jól van. Örülök, hogy minden rendben van. De azért egy valami érdekelne. Mi van köztetek Harryvel?
Ez az Liam. Tapints a lényegre. Ováció...tapsvihar.
-Pár méter távolság maximum. Nincsen semmi és nem is hiszem hogy lesz. Mert tegnap ő is kijelentette-magyaráztam.
-Mit mondott???-csattant fel Liam hirtelen.
-Azt, hogy nem várhatom el, hogy az árva szerep miatt mindenki szeressen, és mivel neki nem kötelessége nem is fog.
Adjuk ki az ellenfelet az egyik legjobb barátjának?? Jó ötlet ez!? Normális vagyok amúgy meg?? Szerintem nem mivel magammal társalgok.
-Ez nem normális. Ezt mondta?? Beszélek vele-viharzott el mellettem.
Tapsot nekem. Ha ezek ketten egymásnak ugranak repülök innen. Gratula. Megint elrontottam mindent...

~1. rész 4. fejezet~

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt. Remélem tetszeni fog :)  Komikat kérek!

Csak Egy Csajszi xoxo

 

Berendezkedés és támadás

A reggeli után felálltam, hogy elmosogassak, de Liam visszanyomott. Ezt a mozdulatát azzal magyarázta, hogy én tettem eleget, de ezt majd ő megcsinálja. Vitába szálltam vele, de sajnos ő nyert. Kijelentette, hogy ugyis megyek vásárolni, és ruhát fogok pakolni. Meg lesz a dolgom. Nyafogva bár, de hagytam a dolgot. Nem akartam kihuzni a gyufát. Harry intett, hogy kövessem, mire felálltam, és utána indultam. Felbaktattunk az emeletre, és jelzett, hogy várjak, majd eltűnt a szobájában. Hamarosan újra feltűnt, immáron rendes öltözékben. A kezembe adott egy napszemüveget, majd ő is az orràra csúsztatott egyet. Lesétált a lélcsőn én meg kötelesség tudóan követtem. A nappaliban a többiek TV-t néztek, de mikor lementünk az összes tekintet ránk szegeződött.
-Ti hova mentek?-kérdezte Niall csillogó szemmel.
-Elisabeth-nek veszünk cuccokat, hogy ne legyen uncsi a szobája.-magyarázta Harry rám se nézve.
-Nando's lesz?-kérdezte a szöszi.
-Hát... Tervbe nem volt. De ha nagyon akarod bemegyünk-vigyorodott el Harry Niall bociszeme láttán. Felvette a rendelést, majd a vállamat megbökve jelezte, hogy menni kéne. Furcsa volt, hogy reggel óta nem szólt hozzám, csak mutogatott. Kicsit, na jó nagyon szarul esett, de már megszoktam, hogy semmibe vesznek. Csendben telt az út egészen a plázáig. Mégcsak zene sem szólt. Annyira vibrált a levegő köztünk, hogy könnyek szöktek a szemembe a tudatlanság miatt. Kifele fordultam, és magamba roskadva bámultam az elsuhanó épületeket.
Mikor megérkeztünk kiszálltam és vártam, hogy a főnök tegyen valamit. Biccentett, én pedig követtem. Csupán 3 órát töltöttem mindenféle kütyük vásárlásával és nézegetesével. Vettünk képeket, egy ébresztő órát, apró díszeket a szekrényre és a polcokra. Harry képeket is akart, de megkértem, hogy inkább egy álványt és egy rajzceruza készletet vegyünk és Aqua festéket. Belement. Ezek után még el kellett mennem vele telefont venni. Tiltakoztam, de nem hatotta meg. Vett nekem valami kézzel működő valamit. Kicsit fura volt, de arra gondoltam, hogy majd megszokom. Aztán indultunk haza. Útközben Harry növelte Niall kedven mű kaja tárházának bevételét. Aztán már csak megállás nélkül vissza az ideiglenes otthonomba. Harry segitett becipekedni, majd magamra hagyott. Lefeküdtem az ágyra, és nyomban éreztem, hogy átszakadt az a bizonyos gát. A könnyeim szelni kezdték sovány arcomat. Fejem a párnába fúrva tompitottam a zokogásom. Fájt Harry viselkedése. Nem is kicsit. Nem tudom mit hittem. Elég az, hogx befogadtak, de én többet gondoltam. Azt hittem mindenkivel jóban leszek. De ugy tűnik nem. Harry teljesen elfelejtett. Kezdett elfogyni a levegőm, ezért az oldalamra fordulva, hangosan zokogtam.
-Elisabeth!-nyitott be Zayn- Mi a baj? Könnyes szemmel néztem rá, és láttam rajta az ilyedtséget. Újra elfogott a zokogás.
-Történt valami?-ült le mellém, és simogatni kezdte a hátamat.
-Nem történt semmi-zokogtam.
-Akkor mi a baj? Harry? Vagy valaki más?
-Talált süllyedt.-motyogtam.
-Mit csinált?-kérdezte dühösen.
-semmit.-motyogtam.
-Akkor nem értem.-rázta a fejét.
-Pont ez a baj. Nem csinál semmit. Nem néz rám, nem beszél csak lököd és mutogat.-magyaráztam szerintem értelmesen, de a zokogásom miatt nem sokat érthetett. A szemembe nézett, majd egy óvatos mozdulattal felhúzott, és magához ölelt. Arcom a vállába próbáltam megnyugodni. Mikor sikerült sóhajtva lesütöttem a szemem és elváltam Zayn-től.
-Én megyek mert dolgom van. Díszítgesd a szobád, majd találkozunk.-simitott végig a karomon. Aprót bólintottam, majd felálltam, és nekiálltam a vett holmik elhelyezésének. Lassan, de végeztem vele. A pakolás után kiléptem az ajtón, és lesétáltam az emeletről. Besiettem a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Leültem, és aprókat kortyolva megittam az egészet.
-Elisabeth!-hallottam Liam hangját. Kisiettem a konyhából. Liam a lépcső alján állt, és mikor beléptem a nappaliba megfordult.
-Ohh...megjöttek a ruháid. A fiúk most vitték fel a szobádba őket. Menj, pakolj ki.-mosolygott rám. Visszamosolyogtam, mert nem akartam bunkónak tűnni. Vissza caflattam a szobámba, és...hát kicsi sokk ért. A földön minden fele zacskók. Elbotorkáltam a nagy szekrènysorig, és kinyitottam az ajtókat. Három óra mulva minden ruha a szekrényben volt. Úgy tűnt, ezentúl a divatot fogom követni. Csőnacik, blúzok, pólók, blézerek, shortok, szoknyák, koktélruhák, bikinik, toppok sokasága foglalta el a szekrényem ruhatároló részét.
A polcos, csipőtartósban viszont Converse-k, papucsok, saru-k, tűsarkúk, deszkás cipők, balerina pipők, és ilyen csodák sorakoztak. Az asztalnál, ahol egy tükör volt helyet kaptak a kiegészitők. Gyönyörű fülbevalók és nyakláncok.
Az asztal lapján sorakozott megannyi smink. Körömlakkok, alapozók, spirálok, szuemceruzák, szájfények, rúzsok, szemhéj festékek.
A fiókban hajsütővas, fésűk, hajkefék. Mikor elégedetten konstáltam, hogy már csak üres zacskók vannak, lerohantam, és hosszú hálálkodásba.kezdtem.
 -Nyugodj már le! Itt élsz, befogadtunk, örülj neki, de csendben!-nézett rám lekezelően...Harry. Megint mit tettem nem tudom. Bólintottam, majd leültem Louis mellé, aki játékosan a vállamba boxolt, mire összeborzoltam a haját. Egy szóval elvoltunk. Nevettem a hülyeségein, ő pedig mosolyogva foigyelt.
-Elisabeth! Segitesz vacsit csinálni?-dugta ki Niall a fejét a konyhából.
-Megyek!-pattantam fel, de azért még egyszer megbőktem Louis eltorzitott arcát. Elnevettem magam, majd befutottam Niall-höz. A pulton már ott volt néhány hozzávaló.
-Rizs, és rántott hús! Na?-nézett rám mosolygós szemekkel.
-Ez nagyon jó lesz-mosolyogtam.
Igaz tegnap jöttem, de annyira jóban lettem a szöszivel, hogy mindig mosolyogtam, mikor láttam vagy ha csak az eszembe jutott. Olyan kis aranyos volt, a szemei mindig csillogtak, az arca mosolygós volt, a haja kócosan keretezte az arcát. Kék szemeivel olyan áthatóan fürkészett, hogy mikor a szemembe nézett, akkor az az érzésem támadt, hogy belelát a lelkembe. Nagyon megszerettem.
Talán mind közül vele volt a legjobb a kapcsolatom. Miközben ezen agyaltam paníroztam a húst. Az utolsó szeletet is a tányérra helyeztem majd mosolyogva néztem a húst sütő manót.
-Mit csináljak?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Nyugodtan menj ki a többiekhez. Ha kell valami szólok.-biccentett.
-Rendben!-sétáltam ki. Leültem Louis mellé, aki mikor meglátott bandzsitott. Elnevettem magam, de az örömöm nem tartott sokáig.
-Visszaengedsz a helyemre?-állt meg előttem Harry ősszefont kézzel.
-Persze.-motyogtam. Felálltam és átültem Zayn mellé.
-Elisabeth! Feltehetem a lábam az ágyra?-kérdezte Zayn felvont szemöldökkel.
-Tedd!-sóhajtottam. Felálltam és felmentem. A szobámba lefeküdtem az ágyra és magamba zuhantam. Nem értettem semmit. Harry, aki ha nem fogad be már nem élek, átnéz rajtam. Zayn, aki megvigasztalt, mikor Harry átnézett rajtam. Niall, a mindig jókedvű srác kedves volt velem, mindig lekötött. Louis, aki nem annyira van velem, mindig megnevettet. Liam, akivel csak pár szót váltottam gondomat viselte. Meg sem érdemltem ezt a bánásmódot. Egy senki voltam, de ez az öt srác befogadott. Megmentették az életem.
Nagyot sóhajtottam és felűltem. Odasétáltam a sminkes asztalhoz, és kezembe vettem a körömlakkot...majd le is tettem. Kihalásztam a zsebemből a telefont, és nagy nehezen lefotóztam magam. Kész lett az előtte kép. A masinát biztonságba helyeztem, majd kezembe vettem az sminkes ecsetet, és a palettát. Kiválasztottam a leghalvágyabb árnyalatot, és az ecsettel felvittem a szemhéjamra. Elmázoltam, és nagyokat pislogtam. Tetszett ez a szin. Felvittem a másikra is és leveregettem az ecsetről a rajta maradt port. Leraktam az ezközt, és a kezembe vettem a szemceruzát. Elégszer sétált el előttem olyan lágy, akinek ki volt húzva a szeme cicásra. Ugyan ezt a mintát követve lett egy fekete vonal a szempilláim felett és a szemem mellett is. A szempilla spirállal nem tudtam mit kezdeni. Gőzöm nem volt mit kell vele tenni. A telefonomon felmentem a netre, és rákerestem a dologra. Követtem a leirás, és használtam azt is. Felvittem egy kis pirosítót, egy kis szájfèjt, és magamra mosolyogtam. Kifestettem a körmeimet rózsaszinre, majd megvártam mig megszárad. Mikor ez is meglett, a szekrényem elé libegtem, és kikerestem egy fehér shortot és egy rózsaszin trikót. A cipők közül kiszedtem egy rózsaszin Converse cipőt, és felöltöztem. A hajamat nehezen kivasaltam (megjegyzem majdnem megégettem). Aztán csináltam még egy képet...ez lett az utána. Összehasonlitottam a két képet és meg voltam elégedve. A smink dobott valamit a kinézetemen, a ruha is vidámabb külsőt kölcsönzött. Kinyitottam az ajtóm, és lementem.
-Azta-nyögte Zayn.
-Lélegzet elállitó.-sóhajtotta Harry, és le sem vette rólam a szemét. Belibegtem a konyhába, ahol Niall már tálalt.
-Add! Megcsinálom!-vettem ki a kezéből a húsokat és a grilles csipesz akármit. Kiraktam mindenkinek egyet egyet majd a maradékot leraktam a pultra.
-Látom ismerkedtél a sminkekkel és a ruhákkal-nézett végig rajtam Niall.
-A hajam majdnem kigyulladt.-nevettem fel. A kijelentésemen Niall is felröhögött.
-Ügyes vagy!-tette a kezét a vállamra. Csak felnevettem, majd kimentem.
-Gyertek enni.-szóltam a többieknek. Mindenki felállt, és besietett az étkezőbe. Olyanok voltak, mint akik napok óta nem ettek. Hiper gyorsasággal leültek, és már csak rám vártak. Leültem Harry és Niall közé, majd enni kezdtünk. A fiuk beszélgettek, és meg csendben hallgattam őket. Lassan mindenki betermelte az adagját, és hátradőltek. Èn felálltam, a pulthoz sétáltam, éd bevettem a gyógyszereket. A pirulánál Niall technikáját használtam. Gyorsan lecsúszott minden, és vissza is ültem. Kicsit még beszèlgettek, de hamar megunták. Én is felálltam, de mivel Liam most is lestoppolta a mosogatást elköszöntem, majd kimentem a házból. A langyos esti levegőben sétálva nem gondolkoztam. Erre az időre kikapcsoltam az agyam. Se nem gondolkoztam, se nem figytem semmire. Csak mentem. Hamarosan beértem a Hyde Park-ba. Leültem volna a padomhoz, de azt már elfoglalta egy pár. Kerestem hát egy másikat, és néztem az éledő természetet. Úgy másfél órát ülhettem egyhelyben, mikor rámtört az unalom. Az ég már sötét volt, én meg egyedül bolyongtam.
-Hova-hova szépségem?-ragadta meg a derekam egy srác, és nem engedett el.
-Engedj el!-fordultam meg és dühösen meredtem rá.
-Nem-nem! Ma este nem fogok elmenni ugy, hogy nem vagyok kielégitve!-cicegett.
Lehetett vagy 23. Hiába volt fiatal, a szemében gonoszság csillogott. Megemeltem a térdem, és ágyékon rúgtam. A fájdalomtól összegörnyedt. Itt volt az egérút. Rohanni kezdtem London sötét utcáin. A srác utánam. Beért.
-Ennek nem lesz jó vége. Nem érdekelsz cafka. Nem érsz semmit!-ragadta meg a karom.
Berángatott egy sikátorba, és nekilökötca falnak. A hátam nagyot pukkant, és éreztem, ahogy az egyik kis sebből szivárogni kezd a vérem. A támadóm nekiszoritott a falnak, és belepuszilt a nyakamba. Kirázott a hideg. Annyira féltem tőle, hogy megrándultam. Azt hitte én is azt szeretném amit ő, ezért a számra tapasztotta a sajátját. Vadul csókolt, de nem viszonoztam. Összeszoritottam a számat és a szememet, majd küzdöttem ellene. Lefejeltem, mire kaptam egy pofont. Ègett az arcom, de nem érdekelt. Kiszabaditottam az egyik kezem, belekapaszkodtam a hajába és megtéptem. Reagálás képpen hasba vágott, mire összegörnyedtem. Felrángatott a hajamnál fogva, és nedves csókokat hagyott a bőrömön. Megtanultam az évek folyamán, hogy ilyenkor küzdeni kell. Sípcsonton, és ágyékon rúgtam, mire elfeküdt a földön. Gyorsan előkaptam a mobilom, és tárcsáztam.
-Elisabeth?-vette fel.
-Harry! Segits! Meg...meg akarnak erő...
-Hol vagy?-vágott közbe indulatosan.
-A Hyde Park-nál lévő Starbucks melletti sikátorban-zokogtam.
-Tarts ki!-mondta, majd letette a telefont.
A támadóm idő közben feltápászkodott, és nekicsapott a falnak. Dühösen tapadt az ajkaimra, és benyúlt a pólóm alá. Simogatni kezdte a hasamat, de időnként rávágott. Lerántotta rólam a trikót és a számról áttért a felsőtestemre.
Undorító csókokat hagyott a bőrömön. Megkapaszkodott a short-om szélében, és lerántotta rólam. Szemével végigpásztázta a testem, és a melleimen állapodott meg a tekintete. Ellöktem magmamtól, de ismét nekicsapott a falnak, majd megvágott. Hogy honnan szedett kést? Sehonnan. Az öve csatját méjesztette belém. A vérem kicsordult, és végig folyt a tenyeremen. Utána a hasamon is ejtett egy sebet.
Kezdett nagyon elegem lenni. Éreztem, ahogy a langyos vérem végigfolyik a tenyeremen, és a hasamon. Küzdöttem, de nem sokra mentem.
-Mi ez?-kérdezte a támadóm, mikor meghallott egy hangos fékcsikorgást.
Odakaptam a fejem, és megláttam Harry-t és Zayn-t. Próbáltam szabadulni, de az lett a vége, hogy erősen hasba, majd pofon vágott a srác. Az ütés erejétől összegörnyedtem, de a hajamba markolva felrángatott.
-Ereszd el!-kiáltotta Zayn.
-Te hivtad ezt a két majmot?-sziszegte a képembe. Nem válaszoltam, csak sirni kezdtem. Nekicsapott a falnak. A hátam megint nagyot pukkant. Fájt mindenem. Zayn lerángatta rólam az illetőt, aki behúzott neki egyet. Vad harcba kezdtek. Harry letérdelt hozzám, és végigsimitott a hátamon.
-Kelj fel! Öltözz, és menjünk! Kérlek!
Lassan felültem, és Harry zöld szemeibe néztem. Harry felállt, majd hadarva telefonálni kezdett. Mikor letette visszatérdelt hozzám, és simogatni kezdett.
-Basszus! Elisabeth te vérzel!-nézett a karomra, és a hasamra.
Időközben megérkeztek a rendőrök. Leszedték a támadóm Zayn-ről, majd hozzám fordultak. Belőlem nem sokat húztak ki, ezért elmentek. Zayn odahozta nekem a ruháimat, és segitett felvenni. A kocsiig Harry támogatott.
Haza érve Zayn felkapott, és bevitt a házba, majd Harry nyomában eltűnt.
-Szia Harry...Elisabeth? Mi történt veled?-rohant hozzám ilyedten Liam.
-Majdnem megerőszakolták.-felelt helyettem Zayn, aki ekkor tért vissza Harry-vel, és egy kötszeres dobozzal.
-Mi van?-kérdezte dühösen Liam.
-Elisabeth nem rég felhivott, hogy elkapta egy hapsi, és hogy segitsünk neki. Mire kiértünk már vágásokat ejtett Elisabeth-en.-magyarázta dühösen Harry, miközben a sebeimet ápolta le. Mikor végzett felvitt a szobámba, de mivel nem akartam egyedül maradni, bennt maradt velem...

~1. rész 3. fejezet~

Kis pánik és fura reggel

Miközben ettem, végig forogtak az agyamban a fogaskerekek. Elgondolkozva helyeztem a számba egymás után a falatokat. Már nem néztem meg őket, csak ettem.
A szemem néha elködösült, de szapora pislogással helyre állitottam. Az utolsó falaltot helyeztem a számba. Alaposan megrágtam, majd lenyeltem. A pohárért nyúltam, de egy kéz megakadályozott.
Elvette az, beleöntött valami fehér port, és visszarakta elém.
Egy ideig csak meredtem a pohárra, majd idegesen felnéztem. Látszólag nem tudták hogy mi bajom van, ezért csak néztek. Liam közelebb tolta a poharat, de én az előbbi helyére tereltem. Ezt látva Harry-nek megjött a hangja:
-Elisabeth! Idd meg!-kért kedves hangon.
-Nem!-vágtam rá határozottan a három betűs szócskát.
-Meg kell innod!-fúrta tekintetét az enyémbe. Gyönyörű zöld szemei vannak, de nem kötött le.
-Én ezt nem iszom meg. Csinálj velem bármit, de nem fogom meginni.
A második mondat elején megbicsaklott a hangom. Bármit. Ez a szó visszhangzott a fejemben. Nos, ez az a szó, amit nem szoktam mondani. Ha mondtam volna, akkor már beleőrültem volna a kínzásokba.
-Tudom miért nem issza meg!-csillant fel Liam szeme.
-Csak mondod, vagy meg is osztod velünk?-csattant fel Harry.
-Azért, mert nem tudja mit raktál bele. Nem minden kábítószer kapszula formában kapható. A por, amit beleöntöttél kételyeket támaszt fel benne. Ha megmutatnád, vagy újracsinálnád a műveletet megnyugodna.- magyarázta Liam.
Mintha csak a fejemben olvasott volna. Ugyan erre gondoltam én is. Nem volt kedvem olyat meginni, amelyről nem tudom hogy micsoda.
Harry felállt, kiöntötte a pohár tartalmát, majd friss vizet töltött bele. Leült mellém, majd elővett egy kis tasakot az egyik dobozból, amit a kórházban kapott, majd megmutatta nekem. Feltépte, majd beleburitotta a pohárba. A por pezsgő hangot hallatva feloldódott.
Harry kérdőn pillantott rám, miközben felém nyújtotta a poharat. Úgy éreztem magam, mint egy ovodás, akinek meg kell mutatni, hogy mi-micsoda. Óvatosan nyúltam a pohár felé, és elvettem Harry kezéből. Ujjaink egy pillanatra érintkeztek, de nem történt semmi.
Az elhagyásom előtt rengetek romantikus regényt olvastam,és mind szerint ilyenkor jön az a furcsa, bizsergő érzés. Na, nálam ez elmaradt.
Belekortyoltam az italba, és megállapitottam, hogy almás ize van. Szépen megittam, de aztán jött a következő adag. Egy pohár víz és egy piros-fehér kapszula.
Harry lerakta elém,de előtte megmutatta, hogy mi is az az apró, műanyag, ámde oldódó kis tasak, amiben egészen apró, fehér bogyók vannak. Nagyot nyeltem. Nem tudtam soha sem lenyelni ezeket az izéket. Vagy nem ment le, vagy megakadt a torkomon.
A tekintetemet Liam-re vezettem, és megráztam a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte lágy, dallamos hangon.
-Ezt nem tudom lenyelni.
-Miért nem?-vonta fel fél szemöldökét Zayn.
-Mert nem megy le. Soha nem tudtam lenyelni.-magyaráztam.
Niall felállt, az egyik szekrényből elővett egy üveg mézet. Csak onnan tudom mi volt, hogy mondta, meg rá volt irva. Előhalászott egy kanalat is, majd Harry-t elhessegetve leült mellém.
-Èn sem tudom lenyelni. Ezèrt egy kanálban összekeverem a bogyókat mézzel, és úgy eszem meg.-mosolygott.
Ahogy mondta, úgy is csinálta. Mikor végzett felémtartotta a kanalat. Kötelesség tudóan kinyitottam a számat, mire behejezte a kanalat. A számat összezárva kihúzta a kanalat. Lenyeltem a ragacsos anyagot, majd körbenéztem.
-Na, jól laktál?-érdeklődött Louis.
-Igen. Nagyon köszönöm.-hálálkodtam, majd egy nagyot ásitottam.
-Gyere velem! Megmutatom a szobádat!- húzott fel Zayn.
Nem engedte el a kezem, csak akkor, mikor beértünk egy szobába. A fal fehér volt és teljesen üres, az ablakra merőleges falnál egy hatalmas szekrényállt, az ágy mellett egy éjjeliszekrény, a nagy gardróbszekrény mellett egy iróasztal is állt. Nagyon szép volt igy összevetve, csak üres. Ruhám sem volt...semmim.
-Holnap megjönnek a ruháid.-mondta Zayn, mindha csak a gondolataimban olvasna.-Aztán valamelyikünkkel elmész holnap vásárolni, hogy kidekorálhasd a szobád! Azt csinálsz vele amit akarsz.
-Zayn. Ezt nem kellene. Terhetekre vagyok igy is, és ez nagyon gyötör. De hogy még ez is!..
-Nem teher ne gyötrődj! Mi mind igy akarjuk.-mosolyodott el lágyan.- Az ágyon van kényelmesebb ruha. Öltözz át, és aludj. A reggeli összeállitás pedig a szekrényben.
Mosolyogva vetten tudomásul a dolgot. Nagyon jól esett, hogy törődnek velem. Ha nem lennének talán már nem is élnék. Ahogy Zayn elhagyta a szobát lassan kibújtam a csőnadrágból és a pólóból. Felvettem a kirakott shortot, és a fehér Ramones-pólót. Bebújtam az ágyba, és álomra hajtottam a fejemet.
Egy új élet, tele új barátokkal. Éppen a tengarparton sétáltam, mikor valaki utánam kiabált. Gyorsitottam a tempón, de a követőm egy percre sem állt meg. Hátranéztem, és azt láttam, hogy egy férfi követ. Látszott rajta, hogy nem jó szándékkal. Futni kezdtem. A férfi gyorsabb volt ezért beért. A szeme gyűlölettel volt tele. Rám vetette magát, és egy sziklákkal körülvett, apró homokos helyre vonszolt.
Letámadta ajkaim, közben a keze felfedezőútra indult a testemen. Ellöktem magamtól, és hatalmasat sikitottam. Válaszul hasbavágott. A fájdalomtól meggörnyedtem. A férfi felrángatott. Újabbat sikitottam. A távolból kiáltások harsantak, és hirtelen eltűnt rólam a támadóm. A könnyeim sebesen szelték az arcomat.
-Nincs semmi baj!-húzott a mellkasára Harry. Lassan kezdtem lenyugodni. Harry felemelte a fejem, és tekintetét az enyémbe fúrta...
Pihegve ébredtem fel, a hajam kócosan keretezte az arcomat. Felültem, felhúztam a lábamat és a kezemmel átölelve hintázni kezdtem. A szemembe könnyek gyűltek. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy ez scak egy álom volt...mégis olyan élethű. Ès ha nincs Harry akkor álmomban megint megtörténik.
A szekrényen lévő órára pillantva azt észleltem, hogy alig múlt éjfél. Erőt vève magamon visszafeküdtem.
Viszonylag hamar elaludtam. Most már nem gyötört semmiféle rossz álom.
Reggel arra keltem, hogy nagyon kell WC-znem. Megindultam az ajtó fele, de meg is akadtam. Akkora ez a ház, hogy a mosdót boztos nem találtam volna meg. Halkan kinyitottam a szoba ajtót, és halkan megindultam valamerre. Találomra benyitottam az egyik szobába. Pont nem találtam el.
Mivel már nagyon kellett volna végezni a dolgom, beljebb lopakodtam, és megálltam az ágy előtt. Sikeresen megtaláltam Harry-t.
Óvatosan lehajoltam, és megérintettem a hátát. Válaszul csak morgott egyet.
-Harry!-próbálkoztam most már a hangommal. Egymás után ötször ismételtem el, mire felkelt.
-Elisabeth! Baj van?-hunyorgott.
-Hát...izé...megmutatod merre van a mosdó!-kérdeztem suttogva.
-Persze. Elfordulsz vagy kimész?
-Miért??
-Jó, akkor egyik sem.-vonta meg a vállát, és felült. Ledobta magárót a takarót. Én villámgyorsan megfordultam és zavaromban a számat kezdtem rágcsálni.  Nem gondoltam volna, hogy az a látvány fog elém tárulni, mint amit láttam.
Harry halkan kuncogott mögöttem. Motoszkálást hallottam, majd Harry megszólalt:
-Megfordulhatsz!
Kezeimet a szemem elé tapasztottam, és lassan felé fordultam. Az ujjaimat egyesével távolitottam el az arcomról. Nagyot sóhajtottam mikor észleltem, hogy boxer van rajta. Mit ne mondjak, a kis Harry látványától elállt a szavam.
Nem azért, mert felcsigázott, hanem mert nem erre számitottam.
-Na gyere!-tette Harry a kezét a csípőmre, amitől legszivesebben elrohantam volna tőle.
Finoman kitolta a szobából, és elvezetettca folyosó végén lévő ajtóhoz. Benyitott és betolt rajta. Gyorsan elvégeztem a dolgom, majd kinyitottam az ajtót. Harry ott állt előtte.
-Gondoltam megvárlak nehogy eltévedj-vigyorgott pimaszul.
Megforgattam a szemem, és elmentem mellette. Nagy hévvel megindultam előre, és megálltam egy ajtó előtt. Mikor a kilincsre tettem volna a kezem, Harry gyorsan elkapta.
-Be ne menj Niall-höz!-forditott maga felé.
Èn csak halkan felnevettem a dolgon, majd mentem tovább. Megint megálltam valahol, és Harry-t megelőzve benyitottam.
-Ez meg az én szobám.-mosolygott.
Megvontam a vállam, és bementem.
-Te nem mész aludni?-vágott értetlen fejet.
-Nem tudok! Had maradjak! Beszélgetni szeretnék!-vágtam kutya pofát, sikertelenül.
Harry hangosan felnevetett. Ha nem tapasztom a kezem ajkaira folytatja. Csendben füleltünk. Hamarosan nyíltak a szoba ajtók, és négy, kómás fej tűnt fel a láthatáron.
-Mit műveltek már korán reggel?-morgott Zayn.
-Nem találtam a mosdót, és Harry segitett.-magyaráztam ártatlanul. A többiek elnézően bólogattak, és visszavonultak. Èn is elindultam a szobámba, amit most szerencsésen megtaláltam. Bezártam az ajtót, és kinyitottam a szekrényt. Elővettem a bekészitett ruhát, és leraktam az ányra.
Felvettem a melltartót, majd egy mély dekoltázsú fehér feszülős pólót, egy fekete shortot, és egy fehér papucsot. Visszatipegtem a fürdőbe, és kifésültem a hajam.
Mikor a reggeli tehendőkkel végeztem lementem a földszintre. A konyhából hangokat hallottam, ezért a hideg végigszalatt a gerincem vonalán. Óvatosan megindultam a hang irányába. Belestem, és egy bizonyos személy bennt mászott a hűtőbe. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét, szerencsésen bevágva a hűtő egyik polcába. Szitkozótva kimászott, és felém fordult.
-Ah, Elisabeth! Mit csinálsz itt lent?-érdeklődött a szőkeség.
-Nem tudok aludni, ezért lejöttem. De te mit csinálsz a hűtőben?-vontam fel a szemöldököm.
-Keresem a vajat, az uborkát, a Nutellát, a lekvárt...
-Pfuj! Te ezeket egyszerre eszed meg?-kérdeztem undorral a hangomban.
-Igen. Csinálok neked is.
-Köszi nem kell!-visszakoztam.-Majd eszek egy Nutellás kenyeret.
Beszéd közben a gyomrom fordult egyet. Elhessegettem Niall-t a hűtő elől, és kivettem a diktált ételeket. Niall vett elő kenyeret, és vágott pár szeletet.
-Valamit kéne csinálni a fiúknak is.-mondta szeletelés közben.
-Palacsinta?-vetettem fel az ötletet. Utoljára 5évvel ezelőtt csináltam. Kételkedtem benne, hogy menne.
-Legyen. Segitesz?-nézett rám csillogó szemmel.
-Naná!-mosolyogtam.
Elővettük a kellő hozzávalókat, és nekiláttunk. Sütögetés közben beszélgettünk. Niall elmesélte, hogy az X-Factor-ban ismerkedett meg a többiekkel, ahol összerakták őket egy bandává. Azóta együtt vannak. Most éppen szünetük van, egy hónap múlva turnézni mennek.
Aztán meséltem még én is. Elmeséltem, hogy ki volt a legjobb barátnőm, meg ilyeneket.
Hamarosan elkészült a palacsinta. Kiraktuk egy tálra, és tölteni kezdtük őket. Mikor készen lettünk megcimkéztük  a tányérokat izek szerint. Amikor ezzel is meg voltunk, kimentünk az udvarra. Leültünk a medence szélére, és a lábunkat a vízbe lógattunk. Nagyon jó volt Niall-lel lenni. Nem játszotta meg magát. Nem volt az a tipikus sztár...se ő, se a többiek.
Önmagukat adták, és ezt értékeltem. Nem különböztettek meg az árvaságom miatt. Örökre helyet béreltek a szivemben.
-Uuuu. De szép pár-hallottam Lou nyávogását a ház felől. Nemes egyszerűséggel felmitattam a Nemzetközi Szeretet Szimbólumot, a középső ujjamat. Niall halkan kuncogott mellettem. Felállt és bevonult, én pedig loholtam utána. A fiuk már jóizűen ettek, csak Louis szakadt el a palacsintáktól. Én is leültem közéjük, és enni kezdtem.
Reggeli közben Niall, Louis, Liam és én jól elhülyültünk. Kezdtem úgy érezni, hogy beilleszkedek. Pusztán Zayn és Harry ült némán. Gondoltam, hogy még álmosak, igy eszembe sem jutott, hogy mind kettejüknek ugyan az a baja...

~1. rész 2. fejezet~

Sziasztok :) meghozam az új részt, remélem tetszeni fog :) Komikat kérek :)

Csak Egy Csajszi xoxo
 

A történetem, és egy kisebb töredéke a múltnak

Gejzírként törtek fel bennem az elnyomott emlékek. A nap, amikor a szüleim elhagytak. A gyermekkor örömeiből kimaradtam, hála a drága anyámnak és apámnak. Nem tudtam élvezni semmit, amit a korombeli gyerekek, majd később tinik igen. Nem jártam ki a gimit, nem jártam bulizni. Az utóbbi miatta szerelem is elkerült. Lassan, de határozottan kinyitottam a számat, de be is csuktam.
A körülöttem lévő, engem fürkésző társaság türelemmel várt. Erőt vettem magamon, majd belevágtam:
-13 èves korombon New Castle-be utaztunk a családommal. Igazság szerint nem nagyon szerettek a szüleim. Inkább Dorothy-t, a nővèremet tartották fontosnak. Mikor utaztunk volna haza, Vegas-ba, a szüleim nem keltettek fel, igy nélkülem repültek el. A szálloda tulajdonosa kirakott az utcára. Némi képp örültem, mert haza utazhattam volna a pénzemmel, ami nyagylelkűen meghagytak nekem, de nem tettem.-robbantak ki belőlem a szavak- Jegyet vettem egy Londonba tartó járatra, és mikor a gép megérkezett, ámulattal néztem álmaim városára. Ekkor eszméltem rá, hogy nem tudok majd hol lakni. Nincs otthonom. A pénzemmel takarékoskodni kellett, mert nem volt semmim azon kívül, és nem akartan itt hagyni az életet. Letelepedtem a Hyde Parkban, és el sem mozdultam onnan. Egy héten egyszer ettem csak. Ruhát is csak évente cseréltem, hogy valahogy kihúzzam. Rengetegszer voltam bántalmazások céltáblája. Megvertek, megerőszakoltak, és egyszer meg is késeltek. Egy néni szerencsére észre vette az esetet, ezért riasztotta a hatóságot, majd hivta a mentőket. Aztán egyszer elfogott a pénzem. Nem ettem semmit. Inni tudtam, a kutakból, de enni nem. Négy napja egy nő szánt meg, és adott egy keveset enni. Aztán megint semmi, és a mai...baleset.
Észre sem vettem, hogy a könnyeim patakzanak. Körülnéztem, és a fiúk csak meredtek maguk elé. Egyikőjük sem szólalt meg. Én sem csináltam semmit, csak csendben sirdogáltam. Újra lejátszódott a lelki szemeim előtt minden bántalmazás. Csupán 14 éves voltam, mikor először megvertek. Aztán megint csak 14, mikorr megkéseltek. 14, 15, 16 és 17 évesen, számtalanszor erőszakoltak meg. Az első akkor volt, mikor betöltöttem a 15-öt...vagyis előtte egy nappal. De remétlem, hogy több ilyen nem lesz. Nem éltem volna túl. Harry, vagy Edward-vagy hogy az Istenbe hivják-kinyitotta majd be is csukta a száját. Nem talált szavakat. Niall ugyan ezt megismételte, de megszólalni ő sem tudott.
-Hát...Nem volt könnyű életed eddig-motyogta Liam.
-Hát nem. Csodálom, hogy még élek.-suttogtam alig hallhatóan.
-De a nevedet még mindig nem árultad el!- nézett fel...Harry (?).
-Ja tényleg. Elisabeth Floy vagyok!- jelent meg az arcomon egy halvány mosoly.
Senki nem használta a nevemet az 5 év alatt...csak én magam, mikor szitok áradatot zúditottam magamra.
-Elisabeth...Elisabeth.-izlelgette a nevemet Niall.
-Niall azt nem kell megenni!-nevetett fel Louis, mivel nem csak nekem tűnt fel a dolog. Harry (?) felkapta a fejét Louis mondatára, majd értetlenül nézett rám. Csak megráztam a fejem, és a szőnyeget kezdtem fixírozni.
-Nos, Elisabeth, a múltadra lévő tekintettel itt fogsz élni. Kifogás nincs!-emelte fel a mutató ujját Zayn.
-De...
-Shhh...Mi mind igy akartuk!- búgta a fülembe Harry (?), mire felugrottam, és elmentem a közeléből. Nem tehettem róla, de az ösztöneim ezt súgták.
-Mi a baj?-nézett rám ilyedten Zayn.
-Csak...-kezdtem, de Liam közbevágott.
-Szerinted ezt el kellene tűrnie azok után, hogy nem egyszer megerőszakolták?-meredt Zayn-re. Az csak lesütötte a szemét, és felállt.
-Megyek, előkészitem a szobád!-motyogta, és elindult kifele. Louis, és Niall főzésre hivatkozva léptek le. Liam ruhákat intézett, mig Harry (?) csak kiment.
Kábultan sétáltam a tükör elé, és szemlélni kezdtem magamat. Végigszántottam az ujjaimmal szőke lokniimat, végigsimitottam a testem vonalán, domborítottam és elkápráztatva bámultam magamat. Kész nő lett belőlem. Arcom kissé be volt esve, sovány voltam, a heg is meglátszott, de csak nagyon kicsit, a csípőm vonalánál. Szemeim elködösültek, egyáltalán nem csillogtak. Ajkam telt, és rózsaszínű volt. Nem volt hasam, se fenekem. Annyira rosszul néztem ki ilyen állapotban. De szerintem ez is haladás volt a mocskos kislányhoz képest.
-Furcsa igaz?-hallottam egy rekedtes, mély hangot. Az irányába fordultam, és megláttam Harry-t (?), amint az ajtófélfának dőlve mosolyog.
-Nagyon is az. Mintha nem is én lennék!-adtam választ a kérdésére.
-Idővel megszokod!-jött közelebb, majd végül egy lépésre tőlem megállt. Visszafordultam a tükörhöz, és csak bámultam magam.
-Az alakod tökéletes elölről nézve, de oldalról már nem annyira. Fel kell kicsit hízlalni.-suttogta nekem, miközben forgatott a tükörben.-Az arcodat is kicsit gömbölyíteni kell. A szemed elvesztette csillogását a betegség miatt. Ajkaid tökéletesek.
Mikor végigsimitott az ajkaimon ellöktem magamtól, és kimentem a szobából. A könnyek marták a szemem, de nem akartam kiengedni őket. Még nem. Lefutottam a lépcsőn és a nappalin átvágva kirohantam az udvarra. Elmentem a kert végèbe, ahol egy hintaágy állt, és lábamat felhúzva kieresztettem a sós nedvet.
Harry (?) nagyon megilyesztett az utolsó mozdulatával. Ilyeneket csiáltak azok a figurák is, akik szexuálisan bántalmaztak. Ezzel próbálták elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
A zokogás viharként söpört át rajtam. Könnyeim ismét patakzottak, a testem rázkódott, alig láttam. Eldőltem a hintaányon, és összekuporodtam. Lassan, mély levegőket vève sikerült megnyugodnom, de még mindig remegtem. Szerettom volna visszamenni Harry-hez, és megbeszélni vele a dolgot, de nem ment. Az eszem azt súgta, hogy nem kéne, mig a szivem azt, hogy igen, mert megbántottam.
Az eszemre halgattam, és ülvemaradtam. Nem volt erőm felkelni sem, nemhogy felballagni hozzá az emeletre.
A szivem beszúrt, de nem foglalkoztam vele. Lassan felálltam, és besétáltam.
-Zayn, merre van a konyha?-kérdeztem a már készen lévő sráctól.
-Gyere elvezetlek!-állt fel, és intett, hogy kövessem. Lassan, de most tényleg lassan botladoztam utána. Mikor megérkeztünk, kértem egy pohár vizet, és inni kezdtem. A látásom kicsit kitisztult. Felpillantottam, és Harry-vel találtam magam szemben. A kezében két doboz volt...a gyógyszereim.
-Ezeket vedd be!-adta a kezembe a két dobozt, de közben ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám.
-Harry...Én sajnálom, hogy csak úgy elrohantam...de...nem volt könnyű ott állni, azok után, hogy többször is...
-Nem Elisabeth...én sajnálom. Tudtam hogy mi történt, de nem tertottam magam. Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
Felálltam, hogy megöleljem, de meginogtam, és ha Harry nem kap el, elesek.
-Mikor lesz már készen a kaja?-káltott fel idegesen.
-Most!!-hangzott Niall hangja.
Harry segitett leülni, és Louis elém rakott egy tányér húst, és rizst. Lassan, jól megfontolva, mit is eszek a számba helyeztem egy falatot. Ahhoz képerst, hogy fiúk csinálták, egész jó volt...

1. rész, 1. fejezet

Az élet, mely nem könnyű, és az újjászületés

Egy élet, mely sosem volt, és nem is lesz habos torta. Egy család, melyet nem érdekel a sorsod. Egy szerelem, mi hirtelen talál rád, és sok mindenen megy kersztül. Egy ember, aki szívből szeret, de te ellököd.
Ilyen az én életem. Elisabeth Floy vagyok. London nagy, és zajos utcáin tengettem a napjaimat. Igen, az utcán. A szüleim gyűlöltek, ezért 13 éves koromban NewCastle-ben hagytak. A pénzemet meghagyták nekem, de azon kívül semmit. Nagy nehezen eljutottam Londonba. Ez a város vonzott egész életemben. Most, hogy itt voltam fedél nélkül, nem volt olyan, mint amilyennek elképzeltem.
Álmaimban a legjobb barát nőmmel költöztünk ide. Volt egy pasim, aki szeretett.
De nem. Ez csak egy álom maradt...egészen addig, míg meg nem jelent egy ember az életemben. Befogadott, és nagyon jól bánt velem. De az az 5 év nem tűnt el az emlékeimből. Minden nap kísértett. Egyszer aztán előzte egy fura érzés...a szerelem. Szerettem azt az angyalt, aki befogadott barátaival együtt. Nem érezhettem sokáig, mert valami mindig tönkretette...





Egy újabb zajos reggel. Minden nap az éledő forgalom hangjaira keltem. Mindig reméltem, hogy ez csak egy álom, de nem. Ez a kőkemény valóság. Minden egyes nap villámként hasított belém a felismerés: nincs se pénzem, se életem.
Nos igen. Az 5 év alatt a pénzem elfogyott, így enni sem tudtam. Olyan egyedül voltam mint a kisujjam. Napról-napra gyengébbnek éreztem magam. Volt a közelben egy szökőkút, amelynek az alja tele volt pénzzel, de nem vetemedtem arra, hogy vegyek belőle. Soha életemben nem loptam. Hiába jutottam koldus botra, nem kukáztam, és nem loptam egy fontot sem. Egyszerűen nem volt szívem hozzá. A gyomrom idegesen megkordult..megint. Utoljára 4 napja ettem. Akkor is egy idős asszony adott egy kevéske élelmet. Nagyon sokat hálálkodtam neki.
Hiányzott az élet. Hiányzott az, hogy szeressenek. Hiányzott hogy megöleljenek, vagy csak velem legyenek.
Itt a Hyde Park-ban nyüzsögtek a szerelmes párok, és a családok. Minden egyes ilyen képnél fordult egyet a szívembe mélyesztett kés. A kés, mely 5 éve lett beledöfve.
Mikor valamilyen híresség volt a parkban, és nyüzsögtek a paparazzók, lehoztak rólam egy cikket. Egy cikket, amiben kifejtik, hogy egy újabb árva telepedett le a Hyde Park-ban, rontva ezzel az összképet. És hogy ez az ember gyönyörű, de még sincs semmilyen. Ekkor voltam 17.
Kisütöttek a nap első sugarai. Ez itt, London-ban nagyon furcsa. Mivel Anglia fővárosáról beszélünk, ahol legtöbbször esik az eső nagyon is az.
Ez a nap már furcsán indult, és ekkor még nem tudtam, mi lesz belőle.
Hamarosan elsétált előttem egy lány, akinek minden cucca a legutóbbi divatot követte.
Végignéztem magamon, és kigördült egy könnycsepp. Egy, mára már beszürkült eredetileg fehér cső nadrág, egy fekete torna csuka, és egy fekete V kivágású póló volt az öltözékem. Szőke hajam barna lett az évek folyamán, és tiszta kóc volt. Körmöm tiszta kosz volt. Karcolások ékesítették végtagjaim. Arcomon vastagon volt a por. Ott, ahol a könnyem végigfolyt, egy tiszta Csík ékeskeskedett. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen lehetett a szagom.
Bebotladoztam egy bokor mögé és leültem. A hátam egy fatörzsnek vetettem, és gondolkodtam. Gondolkodtam az életről, a szerelemről és minden ilyen dologról.
Hirtelen besétált a látókörömbe 5 srác. Nevettek, hülyéskedtek, és mutogattak a járókelőkre.
Ez is az álom része volt. Annak az álomnak, amiben én vagyok a főszereplő, és a barát nőmmel, Samantah-val itt élek. Egy újabb könnycsepp hagyott nyomot koszos bőrömön, majd még egy. Így követték egymást a bánat sós cseppjei.
A könnyeim fátylán keresztül néztem tovább az 5 fiút. Már nem bohóckodtak. Egyikük aggódva nézett felém. Tekintete sajnálattal volt tele. Lesütöttem a szemem, és mintákat rajzoltam a combomra.
A nap már magasan járt, mikor távoztak. Alig telt el 10 perc, étellel megrakodva jöttek vissza.
A táplálék illata bekúszott az orromba. A gyomrom megint a tudtomra adta, hogy éhes.
Felálltam és tétova léptekkel visszamentem a padomhoz. A hátamba lyukat égetett egy aggodalmas tekintet.
Lassú mozdulatokat téve leültem, és lehunytam a szemem. Lehunytam, és nem nyitottam ki többet.
Velem szemben megjelent egy vakító fény. Megindultam felé, de nem értem el. Hajszoltam, de aztán hagytam. Maradtam a sötétségben. Lepergett előztem ez a nehéz 5 év.
Mikor már azt hittem ennyi volt, valaki rázni kezdte a vállam. Segítségért kiabált. Hiába akartam kinyitni a szemem, az nem engedelmeskedett. Hamarosan szirénák hangja harsant, és éreztem, hogy megragadnak, majd beraknak valahova. Hallottam, de nem láttam. Eleinte azt hittem, hogy meghaltam, de nem.


Mikor sikerült kinyitni a szemem, egy épületben voltam. Megmozditottam a kezem, és azt észleltem, hogy ugyan olyan koszos vagyok, mint voltam. Kicsit megdöntöttem a fejem, és megláttam egy személyt, akinek az arcán könnyek csordultak le.
-Te ki vagy?-szólaltam meg.
-Örülök, hogy felébredtél. Edward vagyok. Èn hozattalak be a kórházba..
-A...kórházba? Nekem nincs semmim. Se senkim. Nincs se szemèlyim semmi. Edward én nem maradhatok itt.
-Akkor...nem tudom.-állt fel, és ment el. Hamarosan egy orvossal vitázva tért vissza.
-Kisasszony arra jutottunk az úrral, hogy elmehet, de csak akkor, ha az úrnál fog élni.-közte az orvos.
-Én akartam így.- tette hozzá Edward. Lassan bólintottam, mert nem volt más választásom. Az orvos irt fel gyógyszereket, majd elengedett. Lomhán követtem az előttem haladó Edwardot. Ekkor hasitott belém a felismerés, hogy ő is ott volt a parkban.
Egy irtó drága Audi felé vette az irányt, és segített beszállni. Épeszű ember nem ültet ilyen mocskosan az autóba, főleg ha ilyen drága.
A jármű elindult mi pedig hallgatásba borultunk.
-Mit kerestél a parkban?-tette fel a kérdést Edward, nem tudva, hogy ezzel kényes témát érint.
-Ez hosszú...-suttogtam.
-Van időnk....vagyis lesz. Megjöttünk.
Az autó megállt egy puccos villa előtt. Sofőrje kiszállt, majd kisegitett. Elmentünk az ajtóhoz, ahol kulcshiány miatt csengetett.
-Szia Har...Edward. Ki a lány?
-Ő volt a parkban Jawadd!-felelt Edward. A fekete hajú undorodva nézett végig rajtam, majd karon ragadott, és felvonszolt a lépcsőn. Belökött egy ajtón, ami a fürdő volt, majd egy ruha szettel tért vissza.
-Fürödj...vagyis szedd le magadról ezt a mocskot. Ha kész vagy, kopogj a jobb oldali ajtón-mondta, majd távozott. Levettem magamról a mocskos ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Beállítottam a vizet, és néztem, ahogy eltűnik a lefolyóba 5 évnyi mocsok.
Egy idő után nekiláttam a tisztálkodósnak. Mikor végeztem kiléptem a zuhany alól, és magam köré csavartam a törölközőt. Belepillantottam a tükörbe, és majdnem felsikítottam. A lány, aki visszanézett rám nem én voltam.
Haja vakító szőke, bőre fehér. Ez nem én voltam. Vagy ennyire megváltoztam volna? Egy igazi nővé értem. A 13 éves esetlen kislányból egy nő lett. Mosolyogtam, majd megtöröltem magam. Felvettem az adott csipkés francia bugyit, és a hozzá illő melltartót. Mikor ezzel megvoltam, az egész alakos tükör elé sétáltam és szem ügyre vettem a visszakacsintó lányt.
Ha én voltam a tükörben, akkor a melleim megnőttek, a pattanások eltűntek, a csípőm szélesedett, ezzel alakot kölcsönözve nekem. Szemem szine még mindig szürke volt. Ez volt az egyetlen dolog, amire büszke voltam. Ez tett engem egyedivé. Mikor kicsodálkoztam magam felvettem a fekete cső nadrágot, a fehér denevér ujjú pólót, és egy fehér papucsot.
A pulthoz sétáltam, kifésültem a hajam, majd beüzemeltem a hajszáritót. 20 perc múlva haj koronám laza hullámokban omlott a vállamra. Az egész alakos elé sétáltam megint, és elégedett voltam magammal. Mindent visszaraktam a helyére, majd kimentem a folyosóra, és bekopogtam a jobb oldali szobába.
Egy fekete haj korona jelent meg, majd a tulajdonosa feltűnően végigmért.
-Te az a lány vagy, aki nemrég tiszta mocskosan besétált a fürdőbe, vagy Harry új csaja?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Az a lány, aki az előbb besétált a fürdőbe- eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Oppsz...-vigyorodott el.
-Zayn kész van már a csaj? Harry nagyon várja már.-hallottam egy hangot Jawadd...vagyis Zayn...vagy...nem tudom kinek a háta mögül.
-Készen van.-válaszolt, majd bevezetett a szomszéd szobába. Hamarosan megjelent Edward és végignézett rajtam. Én csak álltam ott, mert nem tudtam, mit kéne tennem.
-Nos. Igy mindjárt más.-vigyorgott.-Ülj csak le.
Úgy tettem, ahogy mondta. Ő eltűnt, és 4 másik emberrel tért vissza.
-Szia! A nevem...Niall- mutatkozott be egy szőke srác.
-Én Zayn Jawadd vagyok. Bocsi, hogy összezavartunk, csak nem tudtuk, hogy ismersz-e minket-mosolygott a fekete hajú.
-Liam!-nyújtott kezet egy rövidebb barna hajú srác.
-Én Louis vagyok.-vigyorgott egy csikos pólós, pajkos tekintetű srác.
-Harry Edward-lépett mellém a  srác aki behozott.-Te ki vagy? Mesélj magadról!
-Hát...-sóhajtottam. A szemembe ismét könny tolult. Nehéz volt beszélni róla, de muszáj....