Az élet, mely nem könnyű, és az újjászületés
Egy élet, mely sosem volt, és nem is lesz habos torta. Egy család, melyet nem érdekel a sorsod. Egy szerelem, mi hirtelen talál rád, és sok mindenen megy kersztül. Egy ember, aki szívből szeret, de te ellököd.
Ilyen az én életem. Elisabeth Floy vagyok. London nagy, és zajos utcáin tengettem a napjaimat. Igen, az utcán. A szüleim gyűlöltek, ezért 13 éves koromban NewCastle-ben hagytak. A pénzemet meghagyták nekem, de azon kívül semmit. Nagy nehezen eljutottam Londonba. Ez a város vonzott egész életemben. Most, hogy itt voltam fedél nélkül, nem volt olyan, mint amilyennek elképzeltem.
Álmaimban a legjobb barát nőmmel költöztünk ide. Volt egy pasim, aki szeretett.
De nem. Ez csak egy álom maradt...egészen addig, míg meg nem jelent egy ember az életemben. Befogadott, és nagyon jól bánt velem. De az az 5 év nem tűnt el az emlékeimből. Minden nap kísértett. Egyszer aztán előzte egy fura érzés...a szerelem. Szerettem azt az angyalt, aki befogadott barátaival együtt. Nem érezhettem sokáig, mert valami mindig tönkretette...
Egy újabb zajos reggel. Minden nap az éledő forgalom hangjaira keltem. Mindig reméltem, hogy ez csak egy álom, de nem. Ez a kőkemény valóság. Minden egyes nap villámként hasított belém a felismerés: nincs se pénzem, se életem.
Nos igen. Az 5 év alatt a pénzem elfogyott, így enni sem tudtam. Olyan egyedül voltam mint a kisujjam. Napról-napra gyengébbnek éreztem magam. Volt a közelben egy szökőkút, amelynek az alja tele volt pénzzel, de nem vetemedtem arra, hogy vegyek belőle. Soha életemben nem loptam. Hiába jutottam koldus botra, nem kukáztam, és nem loptam egy fontot sem. Egyszerűen nem volt szívem hozzá. A gyomrom idegesen megkordult..megint. Utoljára 4 napja ettem. Akkor is egy idős asszony adott egy kevéske élelmet. Nagyon sokat hálálkodtam neki.
Hiányzott az élet. Hiányzott az, hogy szeressenek. Hiányzott hogy megöleljenek, vagy csak velem legyenek.
Itt a Hyde Park-ban nyüzsögtek a szerelmes párok, és a családok. Minden egyes ilyen képnél fordult egyet a szívembe mélyesztett kés. A kés, mely 5 éve lett beledöfve.
Mikor valamilyen híresség volt a parkban, és nyüzsögtek a paparazzók, lehoztak rólam egy cikket. Egy cikket, amiben kifejtik, hogy egy újabb árva telepedett le a Hyde Park-ban, rontva ezzel az összképet. És hogy ez az ember gyönyörű, de még sincs semmilyen. Ekkor voltam 17.
Kisütöttek a nap első sugarai. Ez itt, London-ban nagyon furcsa. Mivel Anglia fővárosáról beszélünk, ahol legtöbbször esik az eső nagyon is az.
Ez a nap már furcsán indult, és ekkor még nem tudtam, mi lesz belőle.
Hamarosan elsétált előttem egy lány, akinek minden cucca a legutóbbi divatot követte.
Végignéztem magamon, és kigördült egy könnycsepp. Egy, mára már beszürkült eredetileg fehér cső nadrág, egy fekete torna csuka, és egy fekete V kivágású póló volt az öltözékem. Szőke hajam barna lett az évek folyamán, és tiszta kóc volt. Körmöm tiszta kosz volt. Karcolások ékesítették végtagjaim. Arcomon vastagon volt a por. Ott, ahol a könnyem végigfolyt, egy tiszta Csík ékeskeskedett. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen lehetett a szagom.
Bebotladoztam egy bokor mögé és leültem. A hátam egy fatörzsnek vetettem, és gondolkodtam. Gondolkodtam az életről, a szerelemről és minden ilyen dologról.
Hirtelen besétált a látókörömbe 5 srác. Nevettek, hülyéskedtek, és mutogattak a járókelőkre.
Ez is az álom része volt. Annak az álomnak, amiben én vagyok a főszereplő, és a barát nőmmel, Samantah-val itt élek. Egy újabb könnycsepp hagyott nyomot koszos bőrömön, majd még egy. Így követték egymást a bánat sós cseppjei.
A könnyeim fátylán keresztül néztem tovább az 5 fiút. Már nem bohóckodtak. Egyikük aggódva nézett felém. Tekintete sajnálattal volt tele. Lesütöttem a szemem, és mintákat rajzoltam a combomra.
A nap már magasan járt, mikor távoztak. Alig telt el 10 perc, étellel megrakodva jöttek vissza.
A táplálék illata bekúszott az orromba. A gyomrom megint a tudtomra adta, hogy éhes.
Felálltam és tétova léptekkel visszamentem a padomhoz. A hátamba lyukat égetett egy aggodalmas tekintet.
Lassú mozdulatokat téve leültem, és lehunytam a szemem. Lehunytam, és nem nyitottam ki többet.
Velem szemben megjelent egy vakító fény. Megindultam felé, de nem értem el. Hajszoltam, de aztán hagytam. Maradtam a sötétségben. Lepergett előztem ez a nehéz 5 év.
Mikor már azt hittem ennyi volt, valaki rázni kezdte a vállam. Segítségért kiabált. Hiába akartam kinyitni a szemem, az nem engedelmeskedett. Hamarosan szirénák hangja harsant, és éreztem, hogy megragadnak, majd beraknak valahova. Hallottam, de nem láttam. Eleinte azt hittem, hogy meghaltam, de nem.
Mikor sikerült kinyitni a szemem, egy épületben voltam. Megmozditottam a kezem, és azt észleltem, hogy ugyan olyan koszos vagyok, mint voltam. Kicsit megdöntöttem a fejem, és megláttam egy személyt, akinek az arcán könnyek csordultak le.
-Te ki vagy?-szólaltam meg.
-Örülök, hogy felébredtél. Edward vagyok. Èn hozattalak be a kórházba..
-A...kórházba? Nekem nincs semmim. Se senkim. Nincs se szemèlyim semmi. Edward én nem maradhatok itt.
-Akkor...nem tudom.-állt fel, és ment el. Hamarosan egy orvossal vitázva tért vissza.
-Kisasszony arra jutottunk az úrral, hogy elmehet, de csak akkor, ha az úrnál fog élni.-közte az orvos.
-Én akartam így.- tette hozzá Edward. Lassan bólintottam, mert nem volt más választásom. Az orvos irt fel gyógyszereket, majd elengedett. Lomhán követtem az előttem haladó Edwardot. Ekkor hasitott belém a felismerés, hogy ő is ott volt a parkban.
Egy irtó drága Audi felé vette az irányt, és segített beszállni. Épeszű ember nem ültet ilyen mocskosan az autóba, főleg ha ilyen drága.
A jármű elindult mi pedig hallgatásba borultunk.
-Mit kerestél a parkban?-tette fel a kérdést Edward, nem tudva, hogy ezzel kényes témát érint.
-Ez hosszú...-suttogtam.
-Van időnk....vagyis lesz. Megjöttünk.
Az autó megállt egy puccos villa előtt. Sofőrje kiszállt, majd kisegitett. Elmentünk az ajtóhoz, ahol kulcshiány miatt csengetett.
-Szia Har...Edward. Ki a lány?
-Ő volt a parkban Jawadd!-felelt Edward. A fekete hajú undorodva nézett végig rajtam, majd karon ragadott, és felvonszolt a lépcsőn. Belökött egy ajtón, ami a fürdő volt, majd egy ruha szettel tért vissza.
-Fürödj...vagyis szedd le magadról ezt a mocskot. Ha kész vagy, kopogj a jobb oldali ajtón-mondta, majd távozott. Levettem magamról a mocskos ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Beállítottam a vizet, és néztem, ahogy eltűnik a lefolyóba 5 évnyi mocsok.
Egy idő után nekiláttam a tisztálkodósnak. Mikor végeztem kiléptem a zuhany alól, és magam köré csavartam a törölközőt. Belepillantottam a tükörbe, és majdnem felsikítottam. A lány, aki visszanézett rám nem én voltam.
Haja vakító szőke, bőre fehér. Ez nem én voltam. Vagy ennyire megváltoztam volna? Egy igazi nővé értem. A 13 éves esetlen kislányból egy nő lett. Mosolyogtam, majd megtöröltem magam. Felvettem az adott csipkés francia bugyit, és a hozzá illő melltartót. Mikor ezzel megvoltam, az egész alakos tükör elé sétáltam és szem ügyre vettem a visszakacsintó lányt.
Ha én voltam a tükörben, akkor a melleim megnőttek, a pattanások eltűntek, a csípőm szélesedett, ezzel alakot kölcsönözve nekem. Szemem szine még mindig szürke volt. Ez volt az egyetlen dolog, amire büszke voltam. Ez tett engem egyedivé. Mikor kicsodálkoztam magam felvettem a fekete cső nadrágot, a fehér denevér ujjú pólót, és egy fehér papucsot.
A pulthoz sétáltam, kifésültem a hajam, majd beüzemeltem a hajszáritót. 20 perc múlva haj koronám laza hullámokban omlott a vállamra. Az egész alakos elé sétáltam megint, és elégedett voltam magammal. Mindent visszaraktam a helyére, majd kimentem a folyosóra, és bekopogtam a jobb oldali szobába.
Egy fekete haj korona jelent meg, majd a tulajdonosa feltűnően végigmért.
-Te az a lány vagy, aki nemrég tiszta mocskosan besétált a fürdőbe, vagy Harry új csaja?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Az a lány, aki az előbb besétált a fürdőbe- eresztettem meg egy halvány mosolyt.
-Oppsz...-vigyorodott el.
-Zayn kész van már a csaj? Harry nagyon várja már.-hallottam egy hangot Jawadd...vagyis Zayn...vagy...nem tudom kinek a háta mögül.
-Készen van.-válaszolt, majd bevezetett a szomszéd szobába. Hamarosan megjelent Edward és végignézett rajtam. Én csak álltam ott, mert nem tudtam, mit kéne tennem.
-Nos. Igy mindjárt más.-vigyorgott.-Ülj csak le.
Úgy tettem, ahogy mondta. Ő eltűnt, és 4 másik emberrel tért vissza.
-Szia! A nevem...Niall- mutatkozott be egy szőke srác.
-Én Zayn Jawadd vagyok. Bocsi, hogy összezavartunk, csak nem tudtuk, hogy ismersz-e minket-mosolygott a fekete hajú.
-Liam!-nyújtott kezet egy rövidebb barna hajú srác.
-Én Louis vagyok.-vigyorgott egy csikos pólós, pajkos tekintetű srác.
-Harry Edward-lépett mellém a srác aki behozott.-Te ki vagy? Mesélj magadról!
-Hát...-sóhajtottam. A szemembe ismét könny tolult. Nehéz volt beszélni róla, de muszáj....
Nagyon jóóó!!!!!
VálaszTörlésKöszi :)
Törlés