~1. rész 2. fejezet~

Sziasztok :) meghozam az új részt, remélem tetszeni fog :) Komikat kérek :)

Csak Egy Csajszi xoxo
 

A történetem, és egy kisebb töredéke a múltnak

Gejzírként törtek fel bennem az elnyomott emlékek. A nap, amikor a szüleim elhagytak. A gyermekkor örömeiből kimaradtam, hála a drága anyámnak és apámnak. Nem tudtam élvezni semmit, amit a korombeli gyerekek, majd később tinik igen. Nem jártam ki a gimit, nem jártam bulizni. Az utóbbi miatta szerelem is elkerült. Lassan, de határozottan kinyitottam a számat, de be is csuktam.
A körülöttem lévő, engem fürkésző társaság türelemmel várt. Erőt vettem magamon, majd belevágtam:
-13 èves korombon New Castle-be utaztunk a családommal. Igazság szerint nem nagyon szerettek a szüleim. Inkább Dorothy-t, a nővèremet tartották fontosnak. Mikor utaztunk volna haza, Vegas-ba, a szüleim nem keltettek fel, igy nélkülem repültek el. A szálloda tulajdonosa kirakott az utcára. Némi képp örültem, mert haza utazhattam volna a pénzemmel, ami nyagylelkűen meghagytak nekem, de nem tettem.-robbantak ki belőlem a szavak- Jegyet vettem egy Londonba tartó járatra, és mikor a gép megérkezett, ámulattal néztem álmaim városára. Ekkor eszméltem rá, hogy nem tudok majd hol lakni. Nincs otthonom. A pénzemmel takarékoskodni kellett, mert nem volt semmim azon kívül, és nem akartan itt hagyni az életet. Letelepedtem a Hyde Parkban, és el sem mozdultam onnan. Egy héten egyszer ettem csak. Ruhát is csak évente cseréltem, hogy valahogy kihúzzam. Rengetegszer voltam bántalmazások céltáblája. Megvertek, megerőszakoltak, és egyszer meg is késeltek. Egy néni szerencsére észre vette az esetet, ezért riasztotta a hatóságot, majd hivta a mentőket. Aztán egyszer elfogott a pénzem. Nem ettem semmit. Inni tudtam, a kutakból, de enni nem. Négy napja egy nő szánt meg, és adott egy keveset enni. Aztán megint semmi, és a mai...baleset.
Észre sem vettem, hogy a könnyeim patakzanak. Körülnéztem, és a fiúk csak meredtek maguk elé. Egyikőjük sem szólalt meg. Én sem csináltam semmit, csak csendben sirdogáltam. Újra lejátszódott a lelki szemeim előtt minden bántalmazás. Csupán 14 éves voltam, mikor először megvertek. Aztán megint csak 14, mikorr megkéseltek. 14, 15, 16 és 17 évesen, számtalanszor erőszakoltak meg. Az első akkor volt, mikor betöltöttem a 15-öt...vagyis előtte egy nappal. De remétlem, hogy több ilyen nem lesz. Nem éltem volna túl. Harry, vagy Edward-vagy hogy az Istenbe hivják-kinyitotta majd be is csukta a száját. Nem talált szavakat. Niall ugyan ezt megismételte, de megszólalni ő sem tudott.
-Hát...Nem volt könnyű életed eddig-motyogta Liam.
-Hát nem. Csodálom, hogy még élek.-suttogtam alig hallhatóan.
-De a nevedet még mindig nem árultad el!- nézett fel...Harry (?).
-Ja tényleg. Elisabeth Floy vagyok!- jelent meg az arcomon egy halvány mosoly.
Senki nem használta a nevemet az 5 év alatt...csak én magam, mikor szitok áradatot zúditottam magamra.
-Elisabeth...Elisabeth.-izlelgette a nevemet Niall.
-Niall azt nem kell megenni!-nevetett fel Louis, mivel nem csak nekem tűnt fel a dolog. Harry (?) felkapta a fejét Louis mondatára, majd értetlenül nézett rám. Csak megráztam a fejem, és a szőnyeget kezdtem fixírozni.
-Nos, Elisabeth, a múltadra lévő tekintettel itt fogsz élni. Kifogás nincs!-emelte fel a mutató ujját Zayn.
-De...
-Shhh...Mi mind igy akartuk!- búgta a fülembe Harry (?), mire felugrottam, és elmentem a közeléből. Nem tehettem róla, de az ösztöneim ezt súgták.
-Mi a baj?-nézett rám ilyedten Zayn.
-Csak...-kezdtem, de Liam közbevágott.
-Szerinted ezt el kellene tűrnie azok után, hogy nem egyszer megerőszakolták?-meredt Zayn-re. Az csak lesütötte a szemét, és felállt.
-Megyek, előkészitem a szobád!-motyogta, és elindult kifele. Louis, és Niall főzésre hivatkozva léptek le. Liam ruhákat intézett, mig Harry (?) csak kiment.
Kábultan sétáltam a tükör elé, és szemlélni kezdtem magamat. Végigszántottam az ujjaimmal szőke lokniimat, végigsimitottam a testem vonalán, domborítottam és elkápráztatva bámultam magamat. Kész nő lett belőlem. Arcom kissé be volt esve, sovány voltam, a heg is meglátszott, de csak nagyon kicsit, a csípőm vonalánál. Szemeim elködösültek, egyáltalán nem csillogtak. Ajkam telt, és rózsaszínű volt. Nem volt hasam, se fenekem. Annyira rosszul néztem ki ilyen állapotban. De szerintem ez is haladás volt a mocskos kislányhoz képest.
-Furcsa igaz?-hallottam egy rekedtes, mély hangot. Az irányába fordultam, és megláttam Harry-t (?), amint az ajtófélfának dőlve mosolyog.
-Nagyon is az. Mintha nem is én lennék!-adtam választ a kérdésére.
-Idővel megszokod!-jött közelebb, majd végül egy lépésre tőlem megállt. Visszafordultam a tükörhöz, és csak bámultam magam.
-Az alakod tökéletes elölről nézve, de oldalról már nem annyira. Fel kell kicsit hízlalni.-suttogta nekem, miközben forgatott a tükörben.-Az arcodat is kicsit gömbölyíteni kell. A szemed elvesztette csillogását a betegség miatt. Ajkaid tökéletesek.
Mikor végigsimitott az ajkaimon ellöktem magamtól, és kimentem a szobából. A könnyek marták a szemem, de nem akartam kiengedni őket. Még nem. Lefutottam a lépcsőn és a nappalin átvágva kirohantam az udvarra. Elmentem a kert végèbe, ahol egy hintaágy állt, és lábamat felhúzva kieresztettem a sós nedvet.
Harry (?) nagyon megilyesztett az utolsó mozdulatával. Ilyeneket csiáltak azok a figurák is, akik szexuálisan bántalmaztak. Ezzel próbálták elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
A zokogás viharként söpört át rajtam. Könnyeim ismét patakzottak, a testem rázkódott, alig láttam. Eldőltem a hintaányon, és összekuporodtam. Lassan, mély levegőket vève sikerült megnyugodnom, de még mindig remegtem. Szerettom volna visszamenni Harry-hez, és megbeszélni vele a dolgot, de nem ment. Az eszem azt súgta, hogy nem kéne, mig a szivem azt, hogy igen, mert megbántottam.
Az eszemre halgattam, és ülvemaradtam. Nem volt erőm felkelni sem, nemhogy felballagni hozzá az emeletre.
A szivem beszúrt, de nem foglalkoztam vele. Lassan felálltam, és besétáltam.
-Zayn, merre van a konyha?-kérdeztem a már készen lévő sráctól.
-Gyere elvezetlek!-állt fel, és intett, hogy kövessem. Lassan, de most tényleg lassan botladoztam utána. Mikor megérkeztünk, kértem egy pohár vizet, és inni kezdtem. A látásom kicsit kitisztult. Felpillantottam, és Harry-vel találtam magam szemben. A kezében két doboz volt...a gyógyszereim.
-Ezeket vedd be!-adta a kezembe a két dobozt, de közben ügyelt arra, hogy ne érjen hozzám.
-Harry...Én sajnálom, hogy csak úgy elrohantam...de...nem volt könnyű ott állni, azok után, hogy többször is...
-Nem Elisabeth...én sajnálom. Tudtam hogy mi történt, de nem tertottam magam. Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
Felálltam, hogy megöleljem, de meginogtam, és ha Harry nem kap el, elesek.
-Mikor lesz már készen a kaja?-káltott fel idegesen.
-Most!!-hangzott Niall hangja.
Harry segitett leülni, és Louis elém rakott egy tányér húst, és rizst. Lassan, jól megfontolva, mit is eszek a számba helyeztem egy falatot. Ahhoz képerst, hogy fiúk csinálták, egész jó volt...