~1. rész 3. fejezet~

Kis pánik és fura reggel

Miközben ettem, végig forogtak az agyamban a fogaskerekek. Elgondolkozva helyeztem a számba egymás után a falatokat. Már nem néztem meg őket, csak ettem.
A szemem néha elködösült, de szapora pislogással helyre állitottam. Az utolsó falaltot helyeztem a számba. Alaposan megrágtam, majd lenyeltem. A pohárért nyúltam, de egy kéz megakadályozott.
Elvette az, beleöntött valami fehér port, és visszarakta elém.
Egy ideig csak meredtem a pohárra, majd idegesen felnéztem. Látszólag nem tudták hogy mi bajom van, ezért csak néztek. Liam közelebb tolta a poharat, de én az előbbi helyére tereltem. Ezt látva Harry-nek megjött a hangja:
-Elisabeth! Idd meg!-kért kedves hangon.
-Nem!-vágtam rá határozottan a három betűs szócskát.
-Meg kell innod!-fúrta tekintetét az enyémbe. Gyönyörű zöld szemei vannak, de nem kötött le.
-Én ezt nem iszom meg. Csinálj velem bármit, de nem fogom meginni.
A második mondat elején megbicsaklott a hangom. Bármit. Ez a szó visszhangzott a fejemben. Nos, ez az a szó, amit nem szoktam mondani. Ha mondtam volna, akkor már beleőrültem volna a kínzásokba.
-Tudom miért nem issza meg!-csillant fel Liam szeme.
-Csak mondod, vagy meg is osztod velünk?-csattant fel Harry.
-Azért, mert nem tudja mit raktál bele. Nem minden kábítószer kapszula formában kapható. A por, amit beleöntöttél kételyeket támaszt fel benne. Ha megmutatnád, vagy újracsinálnád a műveletet megnyugodna.- magyarázta Liam.
Mintha csak a fejemben olvasott volna. Ugyan erre gondoltam én is. Nem volt kedvem olyat meginni, amelyről nem tudom hogy micsoda.
Harry felállt, kiöntötte a pohár tartalmát, majd friss vizet töltött bele. Leült mellém, majd elővett egy kis tasakot az egyik dobozból, amit a kórházban kapott, majd megmutatta nekem. Feltépte, majd beleburitotta a pohárba. A por pezsgő hangot hallatva feloldódott.
Harry kérdőn pillantott rám, miközben felém nyújtotta a poharat. Úgy éreztem magam, mint egy ovodás, akinek meg kell mutatni, hogy mi-micsoda. Óvatosan nyúltam a pohár felé, és elvettem Harry kezéből. Ujjaink egy pillanatra érintkeztek, de nem történt semmi.
Az elhagyásom előtt rengetek romantikus regényt olvastam,és mind szerint ilyenkor jön az a furcsa, bizsergő érzés. Na, nálam ez elmaradt.
Belekortyoltam az italba, és megállapitottam, hogy almás ize van. Szépen megittam, de aztán jött a következő adag. Egy pohár víz és egy piros-fehér kapszula.
Harry lerakta elém,de előtte megmutatta, hogy mi is az az apró, műanyag, ámde oldódó kis tasak, amiben egészen apró, fehér bogyók vannak. Nagyot nyeltem. Nem tudtam soha sem lenyelni ezeket az izéket. Vagy nem ment le, vagy megakadt a torkomon.
A tekintetemet Liam-re vezettem, és megráztam a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte lágy, dallamos hangon.
-Ezt nem tudom lenyelni.
-Miért nem?-vonta fel fél szemöldökét Zayn.
-Mert nem megy le. Soha nem tudtam lenyelni.-magyaráztam.
Niall felállt, az egyik szekrényből elővett egy üveg mézet. Csak onnan tudom mi volt, hogy mondta, meg rá volt irva. Előhalászott egy kanalat is, majd Harry-t elhessegetve leült mellém.
-Èn sem tudom lenyelni. Ezèrt egy kanálban összekeverem a bogyókat mézzel, és úgy eszem meg.-mosolygott.
Ahogy mondta, úgy is csinálta. Mikor végzett felémtartotta a kanalat. Kötelesség tudóan kinyitottam a számat, mire behejezte a kanalat. A számat összezárva kihúzta a kanalat. Lenyeltem a ragacsos anyagot, majd körbenéztem.
-Na, jól laktál?-érdeklődött Louis.
-Igen. Nagyon köszönöm.-hálálkodtam, majd egy nagyot ásitottam.
-Gyere velem! Megmutatom a szobádat!- húzott fel Zayn.
Nem engedte el a kezem, csak akkor, mikor beértünk egy szobába. A fal fehér volt és teljesen üres, az ablakra merőleges falnál egy hatalmas szekrényállt, az ágy mellett egy éjjeliszekrény, a nagy gardróbszekrény mellett egy iróasztal is állt. Nagyon szép volt igy összevetve, csak üres. Ruhám sem volt...semmim.
-Holnap megjönnek a ruháid.-mondta Zayn, mindha csak a gondolataimban olvasna.-Aztán valamelyikünkkel elmész holnap vásárolni, hogy kidekorálhasd a szobád! Azt csinálsz vele amit akarsz.
-Zayn. Ezt nem kellene. Terhetekre vagyok igy is, és ez nagyon gyötör. De hogy még ez is!..
-Nem teher ne gyötrődj! Mi mind igy akarjuk.-mosolyodott el lágyan.- Az ágyon van kényelmesebb ruha. Öltözz át, és aludj. A reggeli összeállitás pedig a szekrényben.
Mosolyogva vetten tudomásul a dolgot. Nagyon jól esett, hogy törődnek velem. Ha nem lennének talán már nem is élnék. Ahogy Zayn elhagyta a szobát lassan kibújtam a csőnadrágból és a pólóból. Felvettem a kirakott shortot, és a fehér Ramones-pólót. Bebújtam az ágyba, és álomra hajtottam a fejemet.
Egy új élet, tele új barátokkal. Éppen a tengarparton sétáltam, mikor valaki utánam kiabált. Gyorsitottam a tempón, de a követőm egy percre sem állt meg. Hátranéztem, és azt láttam, hogy egy férfi követ. Látszott rajta, hogy nem jó szándékkal. Futni kezdtem. A férfi gyorsabb volt ezért beért. A szeme gyűlölettel volt tele. Rám vetette magát, és egy sziklákkal körülvett, apró homokos helyre vonszolt.
Letámadta ajkaim, közben a keze felfedezőútra indult a testemen. Ellöktem magamtól, és hatalmasat sikitottam. Válaszul hasbavágott. A fájdalomtól meggörnyedtem. A férfi felrángatott. Újabbat sikitottam. A távolból kiáltások harsantak, és hirtelen eltűnt rólam a támadóm. A könnyeim sebesen szelték az arcomat.
-Nincs semmi baj!-húzott a mellkasára Harry. Lassan kezdtem lenyugodni. Harry felemelte a fejem, és tekintetét az enyémbe fúrta...
Pihegve ébredtem fel, a hajam kócosan keretezte az arcomat. Felültem, felhúztam a lábamat és a kezemmel átölelve hintázni kezdtem. A szemembe könnyek gyűltek. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy ez scak egy álom volt...mégis olyan élethű. Ès ha nincs Harry akkor álmomban megint megtörténik.
A szekrényen lévő órára pillantva azt észleltem, hogy alig múlt éjfél. Erőt vève magamon visszafeküdtem.
Viszonylag hamar elaludtam. Most már nem gyötört semmiféle rossz álom.
Reggel arra keltem, hogy nagyon kell WC-znem. Megindultam az ajtó fele, de meg is akadtam. Akkora ez a ház, hogy a mosdót boztos nem találtam volna meg. Halkan kinyitottam a szoba ajtót, és halkan megindultam valamerre. Találomra benyitottam az egyik szobába. Pont nem találtam el.
Mivel már nagyon kellett volna végezni a dolgom, beljebb lopakodtam, és megálltam az ágy előtt. Sikeresen megtaláltam Harry-t.
Óvatosan lehajoltam, és megérintettem a hátát. Válaszul csak morgott egyet.
-Harry!-próbálkoztam most már a hangommal. Egymás után ötször ismételtem el, mire felkelt.
-Elisabeth! Baj van?-hunyorgott.
-Hát...izé...megmutatod merre van a mosdó!-kérdeztem suttogva.
-Persze. Elfordulsz vagy kimész?
-Miért??
-Jó, akkor egyik sem.-vonta meg a vállát, és felült. Ledobta magárót a takarót. Én villámgyorsan megfordultam és zavaromban a számat kezdtem rágcsálni.  Nem gondoltam volna, hogy az a látvány fog elém tárulni, mint amit láttam.
Harry halkan kuncogott mögöttem. Motoszkálást hallottam, majd Harry megszólalt:
-Megfordulhatsz!
Kezeimet a szemem elé tapasztottam, és lassan felé fordultam. Az ujjaimat egyesével távolitottam el az arcomról. Nagyot sóhajtottam mikor észleltem, hogy boxer van rajta. Mit ne mondjak, a kis Harry látványától elállt a szavam.
Nem azért, mert felcsigázott, hanem mert nem erre számitottam.
-Na gyere!-tette Harry a kezét a csípőmre, amitől legszivesebben elrohantam volna tőle.
Finoman kitolta a szobából, és elvezetettca folyosó végén lévő ajtóhoz. Benyitott és betolt rajta. Gyorsan elvégeztem a dolgom, majd kinyitottam az ajtót. Harry ott állt előtte.
-Gondoltam megvárlak nehogy eltévedj-vigyorgott pimaszul.
Megforgattam a szemem, és elmentem mellette. Nagy hévvel megindultam előre, és megálltam egy ajtó előtt. Mikor a kilincsre tettem volna a kezem, Harry gyorsan elkapta.
-Be ne menj Niall-höz!-forditott maga felé.
Èn csak halkan felnevettem a dolgon, majd mentem tovább. Megint megálltam valahol, és Harry-t megelőzve benyitottam.
-Ez meg az én szobám.-mosolygott.
Megvontam a vállam, és bementem.
-Te nem mész aludni?-vágott értetlen fejet.
-Nem tudok! Had maradjak! Beszélgetni szeretnék!-vágtam kutya pofát, sikertelenül.
Harry hangosan felnevetett. Ha nem tapasztom a kezem ajkaira folytatja. Csendben füleltünk. Hamarosan nyíltak a szoba ajtók, és négy, kómás fej tűnt fel a láthatáron.
-Mit műveltek már korán reggel?-morgott Zayn.
-Nem találtam a mosdót, és Harry segitett.-magyaráztam ártatlanul. A többiek elnézően bólogattak, és visszavonultak. Èn is elindultam a szobámba, amit most szerencsésen megtaláltam. Bezártam az ajtót, és kinyitottam a szekrényt. Elővettem a bekészitett ruhát, és leraktam az ányra.
Felvettem a melltartót, majd egy mély dekoltázsú fehér feszülős pólót, egy fekete shortot, és egy fehér papucsot. Visszatipegtem a fürdőbe, és kifésültem a hajam.
Mikor a reggeli tehendőkkel végeztem lementem a földszintre. A konyhából hangokat hallottam, ezért a hideg végigszalatt a gerincem vonalán. Óvatosan megindultam a hang irányába. Belestem, és egy bizonyos személy bennt mászott a hűtőbe. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét, szerencsésen bevágva a hűtő egyik polcába. Szitkozótva kimászott, és felém fordult.
-Ah, Elisabeth! Mit csinálsz itt lent?-érdeklődött a szőkeség.
-Nem tudok aludni, ezért lejöttem. De te mit csinálsz a hűtőben?-vontam fel a szemöldököm.
-Keresem a vajat, az uborkát, a Nutellát, a lekvárt...
-Pfuj! Te ezeket egyszerre eszed meg?-kérdeztem undorral a hangomban.
-Igen. Csinálok neked is.
-Köszi nem kell!-visszakoztam.-Majd eszek egy Nutellás kenyeret.
Beszéd közben a gyomrom fordult egyet. Elhessegettem Niall-t a hűtő elől, és kivettem a diktált ételeket. Niall vett elő kenyeret, és vágott pár szeletet.
-Valamit kéne csinálni a fiúknak is.-mondta szeletelés közben.
-Palacsinta?-vetettem fel az ötletet. Utoljára 5évvel ezelőtt csináltam. Kételkedtem benne, hogy menne.
-Legyen. Segitesz?-nézett rám csillogó szemmel.
-Naná!-mosolyogtam.
Elővettük a kellő hozzávalókat, és nekiláttunk. Sütögetés közben beszélgettünk. Niall elmesélte, hogy az X-Factor-ban ismerkedett meg a többiekkel, ahol összerakták őket egy bandává. Azóta együtt vannak. Most éppen szünetük van, egy hónap múlva turnézni mennek.
Aztán meséltem még én is. Elmeséltem, hogy ki volt a legjobb barátnőm, meg ilyeneket.
Hamarosan elkészült a palacsinta. Kiraktuk egy tálra, és tölteni kezdtük őket. Mikor készen lettünk megcimkéztük  a tányérokat izek szerint. Amikor ezzel is meg voltunk, kimentünk az udvarra. Leültünk a medence szélére, és a lábunkat a vízbe lógattunk. Nagyon jó volt Niall-lel lenni. Nem játszotta meg magát. Nem volt az a tipikus sztár...se ő, se a többiek.
Önmagukat adták, és ezt értékeltem. Nem különböztettek meg az árvaságom miatt. Örökre helyet béreltek a szivemben.
-Uuuu. De szép pár-hallottam Lou nyávogását a ház felől. Nemes egyszerűséggel felmitattam a Nemzetközi Szeretet Szimbólumot, a középső ujjamat. Niall halkan kuncogott mellettem. Felállt és bevonult, én pedig loholtam utána. A fiuk már jóizűen ettek, csak Louis szakadt el a palacsintáktól. Én is leültem közéjük, és enni kezdtem.
Reggeli közben Niall, Louis, Liam és én jól elhülyültünk. Kezdtem úgy érezni, hogy beilleszkedek. Pusztán Zayn és Harry ült némán. Gondoltam, hogy még álmosak, igy eszembe sem jutott, hogy mind kettejüknek ugyan az a baja...